Ignácz Ferenc: Pápuaföld (Gödöllői Városi Múzeum, 2001)
A kannibál is élni akar. Ha másképp nem, a halottból
A kannibál is élni akar Ha másképp nem, a halottból / gen, én is élni akarok, ezt kiáltotta üldözői felé az a chimbu fiatalember, akiről a történetem szól. Pápua Új-Guinea középpontjában, a magas fennsíkon, a Mount Hagen - Wabag - Kent és Dika felé vezető út kereszteződésénél található egy kis hegyi falu, Togoba. Nagyon elszigetelt település, egyedüli központja az utak találkozásánál kialakított kis piactér, átellenben a katolikus missziós teleppel és templommal. A falu élete nagyjából ezen a két helyen zajlik. A napi drog rágásán kívül, ami egy itteni fa bogyós termése, meg a dohányzáson kívül ritkán akad más szórakozása a piactéri lődörgőknek. Most azonban kivételes eset történt. Én akkor a missziós telepi kis házamban tartózkodtam, és erős kiabálásra lettem figyelmes, a piac felől jött a zajongás. Kimentem a telep kerítéséig, hogy szemügyre vegyem a piacteret, ahol csoportba verődött férfiak, öklüket rázva, az erdő felé kiabáltak. Az okát később tudtam meg, a missziós telepi kerítés bal oldali bozótosában a bújócskát játszó gyerekek egy zsákot találtak, amelybe gyermekkar és -láb volt csomagolva. A megrémült gyerekek pánikba esve kezdtek üvölteni, mire a felnőttek, köztük a szülőkkel, odarohantak. Őket is meglepte a zsák tartalma, de már higgadtabban, az idősebbek nyugalmával csitították a gyermekeket, találgatták, kitől és hogyan kerülhetett ide a talált tárgy. Nem kellett nyomozói tehetség, hogy a zsák tartalmáról megállapítsák: ezek a testrészek nemrégen még a földben voltak. Rögtön menesztettek egy pár fiatalt a temetőbe, hogy nézzenek körül. Közben az a bizonyos chimbu fiatalember megérezve a veszélyt, csendben eltűnt az erdőségben. A temetőbe szalajtott csapat visszatért, és szinte egyszerre mondták, hogy az egyik sír, amelybe a pár napja elhunyt kislányt temették, üres. Az a kislány, amelyik lezuhant a szikláróR Igen, az. Ekkor nagy kiabálás tört ki, mert az még nem lett volna nagy baj, hogy valakit feldaraboltak vagy megettek, de az már gyalázat, hogy az ő törzsbelijükkel tették mindezt. Ezt csak idegen törzsbeli tehette, és itt csak egy idegen van: a chimbu fiatalember. Azonnal előkeríteni azt az embert, hangzott a parancs. Ekkor már elég nagy előnnyel hazafelé tartott a fiatalember. A felbőszült férfiak azonban utánaeredtek, de csak a tartomány határán érték utol, és már csak rákiabálni tudtak. Ekkor hangzott el az a mondás, hogy én is élni akarok. Az üldözők kedvetlenül tértek vissza. A zavaros eseményekből nem sokat értettem, ezért megkerestem Keruát, a törzsi vezetőt, aki mindig készségesen segített, ha hozzáfordultam. Hogyan került a faluba ez a fiatalember, és hogyan tehette meg, amit tettíFeleségnek valót keresett, ami természetes, hiszen fiatalember, és nem vagyunk ellenséges viszonyban a chimbu törzzsel. Ez még a hét elején volt, pontosabban a keddi napon. Az estet a falubeliekkel töltötte, ott hallhatta, hogy előző nap temették a baleset következtében elhunyt kislányt. A többit már nem nehéz kitalálni, kilopakodott a temetőbe, megkereste a friss sírt, kikaparta a testet és elrejtette valahol. Visszajött ide másnap, hogy elköszönjön a társaságtól, mondván, hogy máshová is elnéz asszonyt keresni, ezzel elterelte a gyanút magáról. Egy heti távollét után jött vissza ismét hozzánk, ez idő alatt fogyasztotta el a test nagy részét, a karját és a lábakat későbbre tartogatta a kerítés bokraiban. De ez borzasztó, amiket ez a chimbu fiatalember művelt, hiszen egy eltemetett halótPÁPUAFÖLD
