Ignácz Ferenc: Pápuaföld (Gödöllői Városi Múzeum, 2001)

A kannibál is élni akar. Ha másképp nem, a halottból

tat kapart ki a földből, és azt ette, később megtalálták a maradványokat is. Hogy tehetett ilyet!- Miért tette! Kérdem én. Ehhez ismerni kell a kannibál emberek szervezetét, lelkivilágát, törzsi nevelését, amelyhez igazodniuk kell, nem lehet kilógni a sorból. A kannibál szervezete már annyira megszokta az emberhúst, hogy már csak azt kívánja, ha ezt nem kapja meg, akkor fáj a gyomra, hogy az elmúljon, akárhogyan is, de meg kell etetnie emberhússal, és ilyen esetben a friss halott is jó, csak legyen. A chimbu férfiak különösen hajlamosak az emberhús evésre, mert náluk még erősen tartják ezt az ősi hagyományt. A mi őseink is kannibálok voltak, mondja Kerua, de a mi törzsünk felvette a kereszténység hitét, ami tiltja és bűnnek tartja ezt a cselekedetet. Mi már igyekszünk távol tartani magunkat mindentől, amit az egyház bűnnek tart, de persze nem lehetek ott minden kunyhóban, hogy ellenőrizzem, mit főznek, mit esznek. De mondd, amikor fent jársz a hegyekben és megkínálnak vacsorával, te biztosan tudod, hogy mit eszel! Hűha, Kerua, ezt komolyan mondod! A legkomolyabban. Hát biztos választ nem tudok rá adni, de remélem, hogy erre nem került sor, és a jövőben jobban vigyázok majd, hogy csak zöldséges ételt egyek. A KANNIBÁL IS ÉLNI AKAR Ol