Ignácz Ferenc: Pápuaföld (Gödöllői Városi Múzeum, 2001)
Kezdetnek nem rossz! Charley ciklon
valót. A sós víz marta a szemem, alig láttam, merre, hova igyekezem, a maradék erőmmel kerestem a fás domboldalt, ahol megkapaszkodhatom egy időre. Nem tudom, mennyi idő telt el, de éreztem, hogy a bokrok ágaiba kapaszkodom, és a fák is ott vannak a közelemben, be is fészkeltem magam közéjük, talán egy jó darabig védve leszek. Nem is kívánnék többet erre a napra, erre a számomra felejthetetlen március l-re, hogy ez legyen a legrosszabb születésnapom, amit a sors kegyeltjeként hatvanadszor sikeresen megéltem. Köszönettel és hálával tartozom sorsom irányítójának, és most már nyugodtan írhatom, hogy megéltem, mert sajnos igen sok kortársam már nem mondhatja ugyanezt. Visszatérve a valóságba, a faágak közt kényszerből ücsörögve jól kiköhögtem, kiköpködtem a mocskos sós léből jócskán lenyelt adagot. Közben az égiháború is csendesedni látszott, az alattam lévő víz is lassan, de biztosan húzódott vissza az óceán medrébe. Fokozatosan a kocsim is előtűnt a víz alatti garázsból, szomorúan mértem végig, mi is lett vagy lesz belőle. Nem vesztegettem tovább az időt a fa tetején, maradék erőmmel lekecmeregtem, mint annak idején az őseink. A gyengeségemet csak most érzem igazán, mikor a térdig érő vízben a kocsihoz vánszorgok. Nem hagy nyugodni, már a jövőre gondolva, hogy mi is történhetett a nélkülözhetetlen és féltett fényképezőgépemmel, mert ha tönkrement az elektronikája, akár vissza is fordulhatok, nélküle egy tapodtat sem megyek. Mindenesetre örömmel fogadom a tisztuló kékséget az égen, ez is hozzájárul elveszett hangulatom visszatértéhez, de már nem is bosszankodom annyira, a kocsimra tekintve, hogy orrán-száján spriccel a belső víz. Csak minél hamarabb hozzáférhessek a mixelt csomagjaimhoz. Igaz, a mosógépben nem keveredik annyira össze a ruha, mint itt a kocsimban a csomagjaim. Mire mindent átböngésztem a fényképezőgép-táska megtalálása után, már tudtam, hogy mindenem elázott a konzerveken és főzőedényeken kívül. Izgatottan hámoztam ki az igen hasznos és értékes társamat, ő is megszenvedett a mai napon. Próbáltam tisztogatni a rátapadt szennytől, de előbb meg kellett szárítanom. Feltettem az oldalára borult kocsi felső részére. Nemsokára még a nap is kisütött, hogy a segítségemre legyen. A filmek papírdobozai szétáztak, de a műanyagdobozok jól zártak, így remény van, hogy használni is tudom valamennyit. Szertefoszlott az a gondolat is, hogy jó volna száraz ruhát cserélni, meg egyebek, de mindent nem lehet egyszerre. Égett a gyomrom a sós létől, gyötört a szomjúság, meg talán az éhség, de egyiken sem segíthetek egy ideig. FFa csak, mert gyorsan reagált az agytekervényem, az orvosságos üvegem a mentőládában, az otthoni cseresznyepálinkával! Valóban, ez most orvosságként hatott, nemcsak a gyomrom nyugodott meg, de az éhségem is elmúlt. Most hogyan további Töprengésem közben erős motorzúgás hallatszott, rövidesen egy hatalmas nyerges vontató jelent meg az országutat takaró vízben. Hatalmas kerekei rendet vágtak, két oldalra hajtva a még útjába akadó vizet. Látványnak sem volt rossz, de még jobb lett, mikor fékezett mellettem, és mosolyogva köszöntött pilótája a magasból. Segíteni jöttem. A bőbeszédűség, úgy látszik, neki sem kenyere, rögtön munkához látott, a felfordult kocsimhoz tolatott, kioldotta a vontatókötelet, pillanatok alatt a kocsira akasztotta. Intett, hogy a fényképezőgépet vegyem magamhoz, és menjek távolabb, amíg visszabillenti és kihúzza az úttestre a kocsit. Az akkumulátorom tönkrement, meg nem is ajánlatos most indítózni, mondja a segítőm, üljek be a volán mögé, mert elhúz innen egy szárazabb területre. Addig is jól kicsurog a víz a kocsiból, és talán újra be tudjuk indítani. Egy jó negyedórai vizes út után elkanyarodtunk egy mellékútra, talán tízperces vontatás után száraz és széles útra értünk. Ezzel befejezte a vontatást, közel állt a motorházhoz, felnyitotta a tetejét, majd kompresszorának hosszú csövével nagy nyomású levegőt fújt az elektromos vezetékre, karburátorra, gyújtásvezérlőre. Majd az indítókábeleket kapcsolta a közben kiselejtezett akkumulátorom kábeleire. Máris szólított, hogy próbáljak indítózni. Prüszkölt, durrogott, PÁPUAFÖLD