Ignácz Ferenc: Pápuaföld (Gödöllői Városi Múzeum, 2001)

Kezdetnek nem rossz! Charley ciklon

valót. A sós víz marta a szemem, alig láttam, merre, hova igyekezem, a maradék erőmmel ke­restem a fás domboldalt, ahol megkapaszkodhatom egy időre. Nem tudom, mennyi idő telt el, de éreztem, hogy a bokrok ágaiba kapaszkodom, és a fák is ott vannak a közelemben, be is fészkeltem magam közéjük, talán egy jó darabig védve leszek. Nem is kívánnék többet erre a napra, erre a számomra felejthetetlen március l-re, hogy ez legyen a legrosszabb születésnapom, amit a sors kegyeltjeként hatvanadszor sikeresen megéltem. Köszönettel és hálával tartozom sorsom irányítójának, és most már nyugodtan írhatom, hogy megéltem, mert sajnos igen sok kortársam már nem mondhatja ugyanezt. Visszatérve a valóságba, a faágak közt kényszerből ücsörögve jól kiköhögtem, kiköpködtem a mocskos sós léből jócskán lenyelt adagot. Közben az égiháború is csendesedni látszott, az alat­tam lévő víz is lassan, de biztosan húzódott vissza az óceán medrébe. Fokozatosan a kocsim is előtűnt a víz alatti garázsból, szomorúan mértem végig, mi is lett vagy lesz belőle. Nem vesztegettem tovább az időt a fa tetején, maradék erőmmel lekecmeregtem, mint annak idején az őseink. A gyengeségemet csak most érzem igazán, mikor a térdig érő vízben a kocsihoz vánszorgok. Nem hagy nyugodni, már a jövőre gondolva, hogy mi is történhetett a nélkülözhetetlen és fél­tett fényképezőgépemmel, mert ha tönkrement az elektronikája, akár vissza is fordulhatok, nélküle egy tapodtat sem megyek. Mindenesetre örömmel fogadom a tisztuló kékséget az égen, ez is hozzájárul elveszett hangulatom visszatértéhez, de már nem is bosszankodom annyira, a kocsimra tekintve, hogy orrán-száján spriccel a belső víz. Csak minél hamarabb hozzáférhessek a mixelt csomagjaimhoz. Igaz, a mosógépben nem keveredik annyira össze a ruha, mint itt a ko­csimban a csomagjaim. Mire mindent átböngésztem a fényképezőgép-táska megtalálása után, már tudtam, hogy mindenem elázott a konzerveken és főzőedényeken kívül. Izgatottan hámoztam ki az igen hasznos és értékes társamat, ő is megszenvedett a mai napon. Próbáltam tisztogatni a rátapadt szennytől, de előbb meg kellett szárítanom. Feltettem az oldalára borult kocsi felső részére. Nemsokára még a nap is kisütött, hogy a segítségemre legyen. A filmek papírdobozai szétáztak, de a műanyagdobozok jól zártak, így remény van, hogy használni is tudom valamennyit. Szertefoszlott az a gondolat is, hogy jó volna száraz ruhát cserélni, meg egyebek, de mindent nem lehet egyszerre. Égett a gyomrom a sós létől, gyötört a szomjúság, meg talán az éhség, de egyiken sem segíthetek egy ideig. FFa csak, mert gyorsan reagált az agytekervényem, az orvossá­gos üvegem a mentőládában, az otthoni cseresznyepálinkával! Valóban, ez most orvosságként hatott, nemcsak a gyomrom nyugodott meg, de az éhségem is elmúlt. Most hogyan további Töprengésem közben erős motorzúgás hallatszott, rövidesen egy hatal­mas nyerges vontató jelent meg az országutat takaró vízben. Hatalmas kerekei rendet vágtak, két oldalra hajtva a még útjába akadó vizet. Látványnak sem volt rossz, de még jobb lett, mikor fékezett mellettem, és mosolyogva köszöntött pilótája a magasból. Segíteni jöttem. A bőbeszédűség, úgy látszik, neki sem kenyere, rögtön munkához látott, a felfordult ko­csimhoz tolatott, kioldotta a vontatókötelet, pillanatok alatt a kocsira akasztotta. Intett, hogy a fényképezőgépet vegyem magamhoz, és menjek távolabb, amíg visszabillenti és kihúzza az úttestre a kocsit. Az akkumulátorom tönkrement, meg nem is ajánlatos most indítózni, mondja a segítőm, üljek be a volán mögé, mert elhúz innen egy szárazabb területre. Addig is jól kicsurog a víz a kocsiból, és talán újra be tudjuk indítani. Egy jó negyedórai vizes út után elkanyarodtunk egy mellékútra, talán tízperces vontatás után száraz és széles útra értünk. Ezzel befejezte a vontatást, közel állt a motorházhoz, felnyitotta a tetejét, majd kompresszorának hosszú csövével nagy nyomású levegőt fújt az elektromos vezetékre, karburátorra, gyújtásvezérlőre. Majd az indítókábeleket kapcsolta a közben kiselej­tezett akkumulátorom kábeleire. Máris szólított, hogy próbáljak indítózni. Prüszkölt, durrogott, PÁPUAFÖLD

Next

/
Thumbnails
Contents