Ignácz Ferenc: Pápuaföld (Gödöllői Városi Múzeum, 2001)

Még mindig a veszély. Vigyázni az egészségre!

Még mindig a veszély Vigyázni az egészségre! /I mikor trópusi területre megyünk, nem szabad sohasem megfeledkeznünk arról, hogy a veszélyt Einern mindig az ott élő vad törzsek, a ragadozó állatvilág, a mérgek vagy a kegyetlen időjárási vi­szonyok okozzák. A trópusi világban a gyorsan keletkező, ismeretlen vírusok és a nagy sebességgel szaporodó baktériumok a legveszélyesebbek. A bajt felismerni a kezdetén nagyon nehéz, még a vele foglalkozóknak is. Előrehaladott álla­potban egyedül az ételbaktérium mutat felismerhető jeleket, mint például az elszíneződés, a kellemetlen szag vagy a penészfoltos felület. Ezek a jól észrevehető figyelmeztetések, amelyeket azonnal orvosolni kell, mert végzetes bajjal végződhet. Azonnal semmisítsük meg a fertőzött ételt, rögtön vegyünk be gyomorfertőtlenítőt és bak­tériumölő tablettát! Abban az esetben, ha nem tudjuk, hogy mitől kaptuk a bajt, csak gyomor­morgolódást észlelünk vagy a későbbiekben gyomorgörcsök bántanak, egy-két szem antibioti­kum tablettával segíthetünk. Ha nem tapasztalunk javulást, még egy adag gyógyszerrel próbál­kozzunk, amivel másnapra jobban kell lennünk. Ha ez nem következne be, feltétlenül orvoshoz kell fordulnunk vagy kórházba kell eljutnunk. Sajnos ez nem mindenütt lehetséges, ezért na­gyon ajánlom legalább az alapfogalmak ismeretét az egészségügy területén, mielőtt a trópusok­ra mennénk. Én sajnos végigkóstoltam szinte az összes létező és kellemetlen nyavalyát, távol az orvosi se­gítségtől, de a megfelelő alapképzésem megvolt, így ki tudtam védeni a halálos veszedelmeket, és most beszámolót tudok írni róluk, már csak azért is, hogy tanulság legyen az utókornak. Az alábbi történetem az 1990-es években esett meg Pápua Új-Guineában. Július 21-én az es­ti órákban megérkeztem a togobai missziós állomáshelyemre. Az állomás vezetője Pálinkás István atya, akit csak Pistának szólítok tekintettel régi jó barátságunkra. Mint mindig, most is meleg vacsorával várt és nem is akármivel, bableves füstölt csülökkel és csipetkével. Fejedelmi étek itt, a hegyekkel koszorúzott, kis pápua településen. Nagy megtisz­teltetésnek vettem és jó étvággyal estem neki az ételnek, pláne a levesbe aprított cseresznyepap­rika-karikáknak, amit nagyon szeretek és már több éve nem láttam. Nem győztem dicsérni a kuktát, a bennszülött Pauluszt és természetesen Pistát, aki irányította a munkálatokat. így fo­gyott el az utolsó cseppig a bableves, meg a hozzávalók. Nem gondolva és nem érezve semmi rosszat, nyugodtan aludtam reggelig. A közös reggelinél Pista nem evett, gyomorbántalmakra és hasmenésre panaszkodott. Én meg nem tudtam hozzá­szólni, mert tünetmentes voltam, így csak érdeklődtem, hogy miket evett tegnap. Csak amit én is, semmi többet, dehát nekem semmi bajom, így nem lehetett baj az étellel, akkor mitől? Hang­zott a kérdés. Mindenesetre adtam egy szem Tetrán tablettát Pistának "ez majd rendbe hoz" jel­szóval. Én még felkészültem a következő utamra, a hegy túlsó oldalán élő törzseket akartam meglátogatni. Benéztem a konyhába is, mit segíthetnék Paulusznak, aki éppen rizst főzött tü­körtojással. Ez lesz az ebéd ma gyümölccsel. Nagyon jó, hangzott az elismerésem. Pistának még nem ajánlottam, mert neki koplalnia kell, majd csak holnap kaphat sós vízben főtt krumplit. Pista ezzel már fordult is vissza az irodájába dolgozni. A délutánt én is az írásaimmal akartam tölteni, de közbeszólt a gyomrom bizsergése. Csak nem én is nyögni fogok rövidesen 1?- Egy óra múlva már erősödött a fájás, ez már nem vicc, ma­gam is bekaptam a Tetránból. Aznap még jól voltam, de másnap reggel újra kezdődött, megint Tetrán, megint javuló érzés, Pista is hasonló mód. Mi a csuda lehet ez, valami baj lehetett a füs­tölt csülökkel vagy mással"? Dehát akármi okozta, a Tetrán eddig mindig rendbe hozott egy-két nap alatt, most meg már harmadnapja nem jutunk túl rajta. Ez valami más és nagyon erős fer­MÉG MINDIG A VESZÉLY o

Next

/
Thumbnails
Contents