Ignácz Ferenc: Pápuaföld (Gödöllői Városi Múzeum, 2001)

Fűkunyhó és kőbalta. Az igazsághoz tartozik

kíváncsiskodnak, mint például amikor nekilátok főzőcskézni. Az asszonynépnek különösen tetszett a technikám, igyekeztem is részletesen megmutatni. Örömmel vettem, hogy tetszett és ízlett a főztöm, de arra már nem voltak képesek, hogy önállóan, a segítségem nélkül elkészítsék ugyanazt az ételt. A fejükben, a kezükben és az ízlésükben azok az örökölt és megszokott ízek és módszerek rögződtek, amit a kumu főzelékben, a kau-kauban, az édesburgonyában, vagy a taro gumójában megszoktak és ismernek évszázadok óta. Van azonban olyan is, amit könnyedén elsajátítottak és alkalmaznak, például a rizsfőzést. Úgy tapasztaltam, hogy azt megszerették, főleg a hegyvidékiek, mert egy olajos vagy paradicsomos halkonzerv hozzáadásával megfelelő és tápláló ételt készíthetnek rövid idő alatt. Az ételkonzervek forradalmi változást hoztak az életvitelükbe, akár az ausztrál őslakosok körében, mert az európai módon készített bab, borsó, lencse vagy savanyított káposzta szenzációként hatott a konyhájukban. A húskészítmények már kevésbé, hiszen az eltérő és ismeretlen fűszerezés még zavarja őket. A gyermekes anyák szintúgy örülnek a cumisüvegnek és a tejpornak, mert csak forró víz kell, egy kevés cukor, és kész a tápláló étel az éhes csemetének. Az ételek ízesítése egyelőre csak a környezetükben létező zöldségek, bogyók, magok felhasználásával történik. Más ízesítő, mint például az őrölt paprika, bors, majoránna, kömény, mustár ismeretlen még a számukra. Az étkezési szokások változása mellett kezd kialakulni sajnos egy rosszabbik szokás is: az étkezés alatti vagy utáni italozás. Ez már rázósabb kultúrvilági szokás és termék. Az előre jelzett félelem beigazolódott. A szervezetük, de főleg az agyuk nem képes még az alkoholhoz igazodni, és minden baj forrásaként szerepel. A nagy tekintélyű törzsi vezetőnek, Keruának is mindennapos problémája a saját fia bonyodalmainak elsimítása. Az egyik Kerua fiú huszonkilenc éves, és már eddig is sok kellemetlenséget okozott az apjának. A legutóbbi eset azonban már túlment az apja területi hatáskörén. Ugyanis a fiúnak sikerült pénzzé tennie egy zsák kávét, a kapott pénzen sört vásárolt, amit becsületesen be is nyakalt. Az alkohol hamar megtette a hatását, egyből vérengző vaddá változtatta a legényt, duhajkodni kezdett. Ekkor érkezett a helyszínre a járőröző rendőrkocsi, hogy megpróbálja lecsillapítani a dühöngőt. Csakhogy a Kerua fiút nem olyan egyszerű ám ilyenre kérni, felkapott egy követ, és válaszként a rendőrautó szélvédőjének vágta, ami rögtön darabokra törött. Csakhogy az üveg mögött ült a területi parancsnok is, aki történetesen fehér ember volt, és zokon vette, hogy egy üvegszilánk homlokon vágta. Kiugrott a kocsiból, ekkor vették észre, hogy a parancsnok arcát elborította a vér az üvegszilánkok okozta sérüléstől. A rendőrök is megijedtek, és a segítségére siettek, de megijedt a Kerua fiú is, az is lehet, hogy rögtön kijózanodott, mert kihasználva a zűrzavart, egy pillanat alatt eltűnt a térség bozótosában. Mire letisztították a parancsnok véres arcát, a merénylő már messze járt. Nem is rohantak utána, mert már tudták a rendőrök is, hogy fölösleges munka volna, meg a parancsnok is másképp intézkedett. Magához hívatta a törzsi vezetőt, hogy majd azzal elintézi az ügyet. A bámészkodókból szaladtak rögtön Keruáért a missziós telepre, akivel kis idő múlva meg is jelentek. A parancsnok röviden közölte, hogy ma van szombat, hétfőn délben újra itt lesznek, addigra a merénylőt kerítsék elő. Ha nem, felégetik az egész falut. Szegény Kerua csak hümmögött, nem tudott a szégyentől mit mondani, mert már tudta, hogy a bűnös merénylő az ő fia. Már egyszer felégették a falu kunyhóit, csak akkor nem a gyereke bűne miatt, de elég volt azt is kiheverni. Ez most nagyon rosszul jött, mert nem tud mit cselekedni, a törzsi törvény szerint nem adhat ki senkit a hatóságnak, a másik oldal meg azt mondja, hogy kötelessége a törvényt tisztelni, mert nemcsak törzsi vezető, de a terület törvénybírája is. Ezek után érthető, hogy nem találta a helyét, és nem tudta, hogyan határozzon, mert igencsak közeledett a hétfői nap, de még a fiával sem tudott érintkezni, úgy eltűnt a közelből. PÁPUAFÖLD