Ignácz Ferenc: Pápuaföld (Gödöllői Városi Múzeum, 2001)
A Kussa folyó Meg a mocsár
cipelésbe. Valóban a mocsaras területen is könnyebben haladtunk, mint jövet, mert egy nappal hamarabb értünk a motoros bárkánkhoz. Minden a helyén volt, senki nem háborgatta a csomagunkat. Egy-két madárpiszoktól megtisztítottuk a motorját, meg a belső ülésrészt, bepakoltunk és talán a szerencse is velünk volt, mert rövid rángatás után beindult a motor. A pöfögése is lelassult, nem kellett nagy erőt kifejtenie, hiszen motor nélkül is csurogtunk volna lefelé az árral, motorral viszont repültünk. Nem is maradt el az eredmény, mert rövidesen már kanyarodtunk is ahhoz a településhez, ahol annak idején bevásároltunk a nagy piacon. Emberáradatban nem volt hiány most sem, de áruban már annál inkább. Meg is jegyezte Narakiwa, hogy későn érkeztünk, már a fontosabb termékeket megvették, csak holnap korán reggel lesz újra. Akkor megvárjuk a holnap reggelt, mondom én, jól van, ha te is úgy akarod, mert a mai nap beszéltük meg Wendoval, hogy visszatérünk. De ha beleegyezel, akkor megvárjuk a holnapot. Narakiwa, szükséges a holnapi vásárlási - fordulok feléje kérdőleg. Igen, mert gondold el, friss áruval térnénk haza, neked is meg nekünk is jobban esne az ebéd és nem kell még egyszer ide jönni tehát utat, benzint spórolnánk. El van intézve, Narakiwa, itt alszunk. Ezután elindultunk a bódék felé valami fogyasztható ennivaló után nézni. Legvonzóbbnak a frissensültet találtam, abból is a Baramundi filét, azt kértem kisütni. Narakiwa is ezt választotta, mert ettől biztos nem leszünk betegek. Amíg én felügyeltem a kukta ügyködését, Narakiwa sörért ment, meg egy kis cipókenyeret hozott. Még süteményt is vettem, hogy teljes legyen a napom, és így már vacsora sem kellett, úgy jóllaktunk. Szálláshelynek éjszakára a ladik alja igen megfelelt, főleg hogy Narakiwa kibélelte parti fűvel. A hajnali áruszállító motoros bárkák érkezése biztosította a reggeli zenés ébresztőt. Nem siettünk feltápászkodni, mert a bárkák kirakodása, az áru elrendezése még egy óra szunyókálást engedélyezett. Narakiwa nagyon gyorsan elintézte a szükséges bevásárlást, félig megtelt a csónakunk, mire kijelentette, hogy jó vásárt csináltunk és indulhatunk is hazafelé. Már útközben ropogtattuk a friss reggeli zsemlét, igyekeztünk, hogy minél előbb hazaérjünk és minél kevesebbet idegeskedjenek az otthoniak. Déltájt kanyarodtunk Narakiwaék öblébe, már ott kiáltoztak, ujjongtak a gyerekei, míg csak ki nem kötöttünk. Wendoval az élen az egész háznépe körbefogott bennünket, és véget nem érő üdvözléssel fejezte ki örömét. Közben a gyerekek kiürítették a csónakot, a zöldségféléket, gyümölcsöt, füstölt húsokat a duplafalú, hűvösebb kunyhóba rakták. Mire minden a helyére került, a beszélgetés heve is alábbhagyott, a fürge asszonykezek már ebédhez terítettek. Az ebéd utáni szieszta sem maradhatott ki, mert az elmúlt hetek erőteljes menetelése és a kirándulás erőteljes igénybevétele alaposan megviselt, így nem kellett biztatni, hogy pihenjek le. Wendo ez idő alatt Narakiwaval megtárgyalta az út eseményeit. Főleg az a magyarosra sikeredett nótás est tetszett nekik, amit Sunga vendéglátásánál akaratlanul is előidéztem, mikor egyórai alvás után felébredtem, még mindig azon hahotáztak. Nem akartam hahotás kedvükben megzavarni őket, szép csendben elindultam egy kis ház körüli sétára, utána a Wendo ladikjában kellett elrendeznem a begyűjtött anyagokat, mert korán reggel indulunk, és akkorra mindennek a helyén kell lennie. A kellemes tábortüzes este, kölcsönös köszönésekkel telítve és a viszontlátás reményében bizakodva, elhúzódott késő éjszakáig. A nagy tábortűznek már csak a zsarátnoka villódzik néha a fáradtan csillogó szemekbe, de még mindig nem akaródzik elköszönni és a megérdemelt pihenőre térni, valami fontos mondanivaló még akad mindannyiunk számára. Magamra vállaltam a rendbontás feladatát, és ha nehezen is, de feltápászkodtam az ülésből, búcsút intve Wendonak és Narakiwának, bebotorkáltam a vendégek számára fenntartott kunyhóba. Fáradtan bújtam a hálózsákomba, de a megnyugtató álom mégsem jött, mert a közelmúlt események emberi melegséget sugárzó, jó hatása nem hagyott nyugodni. Örültem, hogy egyre több helyről távozhattam jó szájízzel, számomra ez volt a legfontosabb. Mérleget vonva utólag, örömmel és elégedetten A KUSSA FOLYÓ
