Ignácz Ferenc: Pápuaföld (Gödöllői Városi Múzeum, 2001)

A Kussa folyó Meg a mocsár

írhatom le, hogy munkám a legnehezebb terepeken, a legbonyolultabb emberi közösségekben is legyőzve az akadályokat, a nehézségeket mindig eredményesen és sikeresen végződött mindannyiunk számára. Azt hiszem, még folytattam volna tovább is e gondolatmenetet, de pontot tettem a végére, elaludtam. Valamivel csendesebb reggelre ébredtem, nem hangoskodott a háznép, mint máskor, a visszafogottságnak, a csendességnek csak egy oka van, mondja Narakiwa, az, hogy ti elmentek. Wendo régi jó barátunk, szinte a családunkhoz tartozik, nem múlik el év, hogy ne lenne közöttünk, különösen a nagyobb gyerekek várják, mert annyi sok minden hasznos dologra megtanítja őket, amire én nem is gondolnék. De téged is hiányolunk majd, mert megszerettünk és ritkán hoz bennünket össze a sors ilyen emberekkel, főleg üzleti alapon. No de menjünk reggelizni, és azután indulás, mert hosszú út áll előttetek. Ami azt illeti, nem estek rosszul Narakiwa szavai, meg is köszöntem és megígértem, hogy ha a lehetőségem újra erre a területre hoz, feltétlenül találkozunk. Egy nagy öleléssel szentesítettük az elhangzottakat. Igen, csak így lehet idegen, számunkra néha vad törzsek közé bemerészkedni, más módszert nem ismerek. A közöttük eltöltött több évtized tapasztalata azt igazolja, hogy minden az emberi magatartáson múlik, csak az őslakosokkal kialakított jó kapcsolat teszi lehetővé az eredményes munkát. Aki ezt nem tudja, az ne merészkedjen közéjük. Talán szigorúnak tűnik ez a felszólító mód, de mindenképp így kell fogalmaznom. Sok különböző céllal ide érkező ember rajtavesztett már, nem boldogult ezen a területen. Volt közöttük orvos, missziós pap, újságíró, olajmágnás, hivatali ranggal rendelkező, egyszóval a kultúrvilág küldöttei, és még azt is feltételezem, hogy emberi jó szándékkal léptek erre a fölre, de valamit mégis rosszul csináltak. Talán az alázat hiányzott belőlük, az őslakosok kultúrájának elfogadása, elismerése, tiszteletben tartása. Mindig szem előtt kell tartani, hogy ezeknek az embereknek a többsége még az évezredes törzsi világ törvényei szerint él és cselekszik. Azzal is tisztában kell lennünk, hogy a fehér emberektől félnek, mert felsőbbrendű gonoszkodásuk maradandó fájdalmat okozott nekik. Ezt nem lehet egyik napról a másikra elfelejtetni velük. Jó tanácsaimat annak a mai fiatalnak ajánlom útravalóul, aki eldöntötte, hogy azt az utat szeretné választani, amelyre én léptem egykor és amelyen járok még ma is, mindaddig, amíg erőm engedi. Telítve van ugyan veszéllyel, de annál felemelőbb érzést nem ismerek, mint amikor jó és hasznos eredményt tudok elérni közöttük. Remélem, hogy tanulságos olvasmányt hagytam az utókor számára. PÁPUAFÖLD