Ignácz Ferenc: Pápuaföld (Gödöllői Városi Múzeum, 2001)

A Kussa folyó Meg a mocsár

vette gondozásba, feltöltve üzemanyaggal meg olajjal, ahol kellett. Én meg a csónakba pakoltam a holmijainkat és megvártam Narakiwát, hogy együttes erővel vízre toljuk a csónakot. A felbúgó motor hangja sok madár nemtetszését váltotta ki, felröppentek és erőteljes rikoltozással köröztek a fejünk felett. Nem tudom miket mondtak, csak feltételezem, hogy nem lehetett szalonképes. A Jari folyón a tegnapinál hosszabb utazás várt ránk, és most már írhatom, hogy minden fáradságot feledtető, szép út volt, nagyon megérte. A fehér emberek közül csak nagyon kevesen érhették ezt el, és ezért csak tisztelettel és köszönettel tartozom Narakiwának, nem utolsósorban Wendonak, akiknek segítsége nélkül nem részesülhettem volna ebben a szép és maradandó élményben. Visszatérve az utunkra, soha ennyi szép trópusi és egzotikus madarat nem láttam, mint itt és soha annyi különleges hangot nem hallottam, mint amilyet ez a különleges madárvilág kibocsátott. Biztos vagyok benne, hogy kizárólag a mi tiszteletünkre produkálták magukat, az egyre szűkülő folyómeder fölé hajló fák ágain ülve bevártak bennünket, figyelemmel kísértek, nem hagytak faképnél. Örömteli látvány volt számomra az is, hogy bőségesen tornásztak paradicsommadarak is közöttük. Ifjúkori olvasmányaim édenkert je elevenedett meg. Igen, valahogy ilyen lehet az édenkert, ahogy én látom most ennek a folyónak a környékét, tisztán, nem zagyválva össze a kultúrvilág moslékjával, a bokrok, fák ágai nincsenek letördelve, a sziklák oldalát és a fatörzseket nem ékítik faragott vagy festett üzenetek, például hogy "Itt jártam Julival". Nem űzik el a folyó partjáról ezeket a csodás színű és hangú paradicsommadarakat, mert nincsen üzem, gyár, bánya a környéken, amely lelkifurdalás nélkül engedné szennyét vagy mérgét ebbe az édenkerti folyóvízbe. Csak meghatódva tudok visszaemlékezni erre a szép tájra, ámulva, hogy földünkön még létezhet ilyen is. Az egyre szűkülő Jari folyó már nem sokáig enged bennünket ladikozni, mert könnyen zátonyra futhatunk, a vele való kínlódást elkerülendő Narakiwa kereste a megfelelő kikötési lehetőséget. Egy nagy törzsű fa léggyökerei közé bepakoltunk, és egy oldalágán, akár egy lefektetett padlón, kimehettünk a füves partra. Ezek szerint a hajókázásnak a végéhez értünk, habár, mondja Narakiwa, egy kis kajakkal még egy-két kilométert tudnánk menni, de gyalog talán gyorsabb. Átvágunk egy szárazabb területen, kikerülve a mocsarakat, Dimissi település irányában, de a faluba nem megyünk be, mert elég zord emberek lakják, olyan maguknak valók. Mi a Fly folyóhoz igyekszünk, egészen az Aligátor szigetig, de még előtte az Albertis szigeteket érintjük, mert a túlsó partra kell átmennünk és onnan tovább. Ez legalább három, de lehet négy nap is, csak a legszükségesebbeket visszük magunkkal, azt is hátizsákban, mert a kezünkre szükség van az úton. Számítottam rá, hogy nem lesz könnyű utazás, de az eddig látottak feledtettek minden nehézséget. Ám a mocsárvilághoz érve libabőrös lettem, mert egyből eszembe jutott a szudáni Dinder folyó völgyének mocsárvilága, melyet ép bőrrel megúsztam, talán most sem lesz másképpen. Úgy legyen! Ezzel a fohászt elintéztem gyorsan, mert Narakiwa szólt, hogy lehetőleg az ő nyomában haladjak és ne ténferegjek másfelé, mert a veszélyes útvonalhoz értünk. Ha össze lehet hasonlítani két mocsarat, akkor ez a szebb, már csak azért is, mert itt nem kellett derékig belemerülni, mint például Szudánban annak idején, és nem is volt olyan bűzös. Először csak a kemény talajon jártunk, de körülöttünk fényes tocsogók csillogtak, hogy száraz gatyával megúsztam ezt a nem mindennapi vándorutat, azt kizárólag Narakiwának köszönhetem. Igaz, ő már nem először teszi meg ezt az utat, és van gyakorlati érzéke is hozzá, ami ilyen eseteknél igen fontos. Egy útba eső nagy fa felszíni gyökerein megpihenve és egy kis elemózsiával megerősödve folytattuk utunkat keletnek a Fly folyóhoz, az Albertis sziget irányában. A Fly folyó hossza 1760 kilométer, de csak kenusoknak, a nagyobb motoros hajók számára talán csak a fele út járható. Sok kis falut alkotva krokodilvadászatból élő törzsek telepedtek a partjára. A Fly folyó krokodilja nem nagy testű, de igen szép színű, 250 x 50 centiméteres, feldolgozásra alkalmas, kiváló bőrt ad a bőrdíszmű iparnak. A KUSSA FOLYÓ