Ignácz Ferenc: Pápuaföld (Gödöllői Városi Múzeum, 2001)

A „tündér szigeten". De lehet másutt is

behívtak az egyik házikóba és vendégül láttak legfőképp friss, lédús gyümölccsel. Az evéssel és ivással nem volt probléma, csak a körülöttem terjengő illatok zavartak, mert nem tudtam, mitől vagy kitől kapom az élvezetet. Mihelyt alkalmam adódott, hogy Wendot megkérdezzem, megtudtam, hogy a női nem jázminolajjal keni a testét, a hajukat pedig kókuszolajjal teszik selymesebbé. Ez a kevert illatfelhő kísért mindenhová, amerre csak mentem. Egy idő múlva kezdtem megbarátkozni a jövés-menéssel körülöttem, mert nem bántam, hogy a szép kreolbőrű lányok ott tüsténkednek. Mintás rafiaszoknyájukban, fedetlen, fényes, mogyoróbarna felsőtestükkel paradicsomi látványban részesítettek. Ez is hozzájárult a sziget elkereszteléséhez. Különféle trópusi gyümölcsből erjesztett itallal kínáltak. Nem mondhatom, hogy balatoni Szürkebarát ízű volt, de meg lehetett inni. Étkezésünkre az asszonynép halat sütött, teknősbéka tojásrántotta körítéssel. Nagy számban élnek a szigeten méteres nagyságú óriás teknősök, ezek húsa is az étrendjükbe tartozik. Wendo családjának férfi tagjai lehívtak a partra, hogy nézzem meg, hogyan vadásszák az óriás teknősöket. Csónakjaik hasonlóak a Cape-York-i csónakhoz. Hosszú, kivájt fatörzsön két keresztrúd fekszik az elején és a végén. A végekhez két puhafarönk van rögzítve, ezekkel teszik stabillá a nagy csónakot. A csónak elején áll lesben a szigonyos, a szerszám vége egy-egy zsinórral a csónakhoz van erősítve, így a megszigonyozott állat nem tud elmenni. A teknősök húsát füstölve tartósítják, a hát- és haspáncélját az ügyes kezűek feldolgozzák, különböző használati tárgyakat, még hangszert is készítenek belőle, de láttam gyermekbölcsőt, gyümölcsös tálat, evőeszközt és sok minden mást. Az asszonyok sütési technikája is érdekes. A halat vagy más húsfélét a sózáson kívül fűszernövényekkel körberakják, majd az egészet banánlevélbe csomagolják és így helyezik a parázsba. Mire a nyers zöld levél feketére sül, a benne lévő hús is megsült. Merem állítani, hogy igen jó ízű. A tenger sok húsfélét ad a sziget lakóinak, a halak sokaságán kívül polipot, langusztát, a vashegyű dárdájukkal vadásszák. A legfinomabb és bőven előforduló halfajta a barramundi, ami Sydneyben is kapható, egyike a legfinomabb és legdrágább halaknak. A lányoknak is van gyűjtési lehetőségük, apálykor a tengerpartot járják és osztrigát gyűjtenek, az idősebbje gyümölcsöt, kókuszt, banánt, mangót. Talán a fiúknak van a legjobb dolguk, mert sokat játszhatnak, de időközönként az idősebb felnőttek elviszik őket vadászatra, gyakorolni a nyíllal való bánásmódot, főleg a repülő rókára. Ezek a fácán nagyságú denevérek, mint hatalmas szőlőfürtök lógnak fejjel lefelé a fák ágain. Az elejtett denevérek húsa kiváló, félméteres bőrszárnyaikból a gyerekek sárkányt készítenek nádkeretre feszítve, a tengerpart szélesebb részén engedik föl, hosszúra font szizál zsinórral. Ebben az idillikus mesevilági hangulatban telt el két nap, de eszembe sem jutott, hogy megkérdezzem Wendot, mikor megyünk tovább. A déli beszélgetésnél közölte velem, hogy ha nem veszem rossz néven, még a mai napot itt töltjük és holnap reggel megyünk tovább. Helyes, volt a válaszom, mert még a környéken szeretnék körülnézni. A nap itt az egyenlítő környékén sokáig fényben tartja a szigetet, csak nyolc óra körül csúszik le a horizont alá, hirtelen sötétséget hagyva maga után. így a délutáni nézelődésre elég időm maradt. Magamhoz véve a nagy vihart látott fényképező masinámat nekilódultam a házak mögötti kopasz útnak, visz, amerre visz jelszóval. Nem sokáig őgyelegtem egyedül, mert egy nagyobbacska legény szegődött mellém, hogy segítsen. Wendo küldte utánam. Nem sokat tudott angolul, de azért elboldogultunk egymással. Rögtön munkája is akadt, az útba eső kis fürdőzőből kimarkolt egy rövid nyakú, sárga fejű teknősbékát, amit lencsevégre kaptam. Ezzel elkezdtem a felvételek sorozatát készíteni, mert kisbarátom egymás után szállította a szebbnél szebb fotómodelleket. Gyíkok, lepkék, bogarak sokfélesége adta a színpompát a munkámhoz és örömmel végeztem, mert a gyermek is örömmel segített. Körülöttünk a szágó pálmák erdeje, ez a sok hasznot adó pálmafajták egyike. Fatörzse adja a kenyérnek valót, szálas külső héjából használati tárgyakat fonnak, a leveleiből kosarat, gyümölcséből italt készítenek. A kenyér alapanyagát úgy készítik, hogy kibaltázzák a pálmafák törzsének puha belső részét, majd folyóvízben kisulykolják a benne lévő lisztes anyagot, majd kiterítve a napra, porrá szárítják. Ebből a lisztből gyúrják az asszonyok a kenyérlepénynek valót, amit feltüzesített köveken sütnek élvezhetővé. PÁPUAFÖLD