Ignácz Ferenc: Pápuaföld (Gödöllői Városi Múzeum, 2001)
A „tündér szigeten". De lehet másutt is
A szigeten eredetileg kevés vad volt, a madarakat nem számítva, mert azok bőségesen túlszaporodtak. A nagy állatokból a kazuárt és a vadmalacot a szomszédos Pápua-szigetekről telepítették be, ezzel gyarapítva az itt lakók étrendjét. A vadmalac nem az otthon ismert vaddisznó kicsinye, hanem valóban malac nagyságban maradó kis röfi, a kazuár pedig egyfajta futómadár az emu és a pulyka közötti nagyságban. Bóklászásunk legszebb területe az a kis tengeröböl volt, ami a sziget északi oldalán, Wendoék házától mintegy két kilométerre található. Nem tudom érzékelhetően leírni azt a szín- és hangegyveleget, amit a madárvilág produkált az odaérkezésünk tiszteletére vagy mérgükre. Nem találok megfelelő szavakat a színpompás virágok formájának és illatának leírásához, az európai ember számára ez maga a paradicsom, az igazi tündérvilág. Fiatal kis barátom mindezt kevésbé értékelte, neki ez a látvány természetes, mert ő ebbe született. O még nem látott betonerdőt vagy dohos szagú külvárosi nyomornegyedet. Azt sem tudja, hogy mennyivel egészségesebb ez a kis sziget, amelyben játszadozva eregeti a denevér szárnyú sárkányait, mint az a másik világ, ahol a hasonló korú gyermekek a komputerizált játékaikat unják. Kívánom, hogy még sokáig ne is ismerje meg. Míg ezek a gondolatok cikáztak az agytekervényemben, kis barátom csillogó szemmel integetett, hogy menjek gyorsan hozzá. Igyekeztem csendben a közelébe lopakodni, mert nem kis meglepetésemre olyan csodás mintázatú óriáskígyót mutatott az óceáni boa fajtából, hogy elállt a lélegzetem. Ez a fajta óriáskígyó itt az egyenlítő környékén tanyázik, Pacific Boa néven. Nem sokáig hagyta magát csodálni, amint megmozdítottam a fényképezőgépem, sarkon fordult és eltűnt az öböl vizében. A gyermek jót kacagott ezen. Itt a boa jól élhet, van bőséges ennivalója vízben, szárazon egyaránt. Az öböl túlsó oldalán fehér törzsű, terjedelmes pisonia fák léggyökerei fodrozzák a tenger csendes, sima tükrét. A léggyökerek között színes tollú vadkacsák bóklásztak. Éppen ez a szép tollú kacsa a kedvenc eledele a boának. A pisonia fa igen könnyű és puha, ezért nagyon jó faragni. Ebből készítik a vízijárműveket és a lapátokat. A fák koronáján tanyázó madársereg hangoskodása messze az erdőn túlra is elhallatszik. Ha azonban egy vizet ivó társukat elkapja a boa, rögtön elhallgatnak, hogy később még nagyobb hangerőre kapcsolva adják a világ tudtára haragjukat. Lassan búcsúznom kell ettől a paradicsomi tájtól, mert igencsak megnőtt az árnyékunk, jelezve a közeledő napnyugtát. Vállon ragadtam sasszemű kis barátomat, és megindultunk a visszavezető úton. Mire megérkeztünk, már égtek a kunyhók előtti tüzek, megvilágítva a vacsorát készítő szorgos aszszonynépet. A vacsora felszolgálása fejedelmi volt, fémtányérokon evőeszközökkel, biztos Wendo szerzeménye vagy valamelyik menyecske hozományából került elő. Húsos, meleg vacsora, papaja, mangó és édesburgonya körítéssel. Italnak erjesztett banánbor különlegességet kaptam, amiből nem szabad egy pohárnál többet inni, mert veszélybe kerülhet az egyensúlyérzékünk és tartásunk. Ilyen esetben legjobb lefekvés címén elköszönni és mielőbb a biztos talajú ágyunkba, illetve hálózsákba bújni és elfeledni a fáradalmakat. Én ugyan még nem éreztem bizonytalannak a talajt, de azért elköszöntem, mert reggel korán lesz az ébresztő, hogy Wendo barátját még otthon találjuk, mire megérkezünk a nagy szigetre. Az egyik legényke már a tábortűz mellett szunyókált, én sem kívánkoztam máshová. Mellé terítettem a hálózsákomat, fej párnának a ruháimat, és máris készen voltam az alvásra, de valahogy nem sikerült elaludni, mert a fel-felvillanó zsarátnok fényében messze szárnyaló gondolataim az óhaza tájain kószáltak. Az is megfordult a fejemben, hogy tulajdonképpen miért nem szeretem a nagyvárosi, civilizált életformát és miért van, hogy ha tehetem, rögtön ott is hagyom, és szívesebben fekszem itt a földön, mint otthon a puha ágyban. Nagyon sokszor kerestem arra is az elfogadható választ, mi vezérli azokat az emberformájú lényeket, akik nem bírják elviselni, ami szép vagy tiszta, mert rögtön nekiesnek, bemocskolják vagy pozdorjává törik, csakhogy úgy nézzen ki, mint ők maguk vagy a gondolatviláguk. Mennyivel tisztább az élet itt az őserdő mélyén, ahol még a természet a maga eredeti szépségében létezhet! A "TÜNDÉRSZIGETEN"
