Ignácz Ferenc: Pápuaföld (Gödöllői Városi Múzeum, 2001)

Sebidiro piaca Meg a nehéz útravaló

fiú, akit nagy számú baráti társaság kísért el Pápuaföldre, meglepetésként az esti vacsoránál egy saját kezűleg lőtt krokodilt akart bemutatni. Annak, hogy nem így sikerült, a milliomos csemete gondolkodásmódja, a helyi törvények ismeretének hiánya vagy semmibevétele volt a fő oka. Az évezredek óta itt élő törzsek semennyi pénzért sem adják fel elveiket, nem szegik meg törvényeiket. Ezért kellett életével fizetnie a Rockefeller fiúnak és ezért kell nekem is a más kárán tanulnom, ne jussak olyan helyzetbe, hogy ismerethiány vagy akár a rossz helyzetfelismerés miatt fizetnem kelljen. így csak gondolatban képzeltem magam mellé a winchesteremet. Ha azt állítom, hogy teljes gőzzel haladtunk a célunk felé, nem mondok valótlant, mert teljes energiával dolgozott a kis motor, csak egy kicsit nagy volt számára a csónak teste, amit árral szemben kellett felfelé tolnia a folyón. Találkoztunk többször is lefelé haladó csónakokkal, ilyenkor úgy tűnt, mintha állna a mi ladikunk, de aztán a partot figyelve, mégis mentünk. Néhol örvények keletkeztek és tűntek el a közelünkből. Könnyen lehet, hogy a három fiatalember csónakját is egy ilyen erősebb örvény fordíthatta fel a leselkedő krokodilok örömére. A folyópartot változatos növényvilág tette szemet gyönyörködtetővé, sok helyütt sudár kókuszpálmák lógtak ki a sorból, hogy a szágópálmák tüskés testétől minél távolabb legyenek. De a szépséges paradicsommadarakat kevésbé izgatta, mert a szágópálma lehajló, többméteres levelein pihenve tollászkodtak, időnként felénk tekintve, amíg biztonságos távolságba nem értünk a pöfögő masinánkkal. Nem hinném, hogy van szebb látvány ezen a cudarul feltúrt, összerondított földtekén, mint amit most én láthatok itt, a Kussa folyó partján. Narakiwa szólalt meg elsőnek, közeledünk Sebidirohoz, átmegyünk a túlsó partra, kapaszkodjatok, mert erős lesz a víz sodrása, nehogy baj legyen. Valóban kellett kapaszkodni, mert a csapkodó hullámok még a csónak peremén is átvágtak. Szerencsére elég hamar áttértünk csendesebb vizekre, mert bekanyarodtunk egy öbölbe, ahol a partszegély tele volt kikötésre alkalmas farönk stégekkel. Több motoros bárka, csónak, meg vitorlás pihent a cölöpökhöz rögzítve. Narakiwa is keresett egy megfelelő helyet a kikötésre, gyerekei már begyakorlott mozdulatokkal, a rögzítő kötéllel a kézben ugrottak a stégre. Ha nincsen kedved velünk jönni, maradjál a csónakban, legalább vigyázol a holmikra. De én nem akarok itt maradni, én látni szeretném a piacot, nekem ez egy különleges élmény, inkább valamelyik gyerek őrködjön, majd én segítek helyette. így esett az apa választása a kis sasszemű fiára. Nem mondhatom, hogy az örült a beosztásnak, de gondoltam, majd valamivel megvigasztalom, ha visszaértünk. A nagyfiú hóna alatt egy csomó zsákkal és a két asszony nagy háti szatyorjával, ötös fogatként elindultunk a bevásárlásra. A piachoz egy kissé meredek szerpentin vezetett fel, de megérte felküzdeni magunkat. Olyan színesen nyüzsgő emberáradat fogadott, a környék törzsi világából válogatott típusok, nem is kellett volna elmennem külön-külön felkeresni a törzseket, mert itt helyben együtt voltak mind. Erről akarta Narakiwa, hogy lemaradjak, még szerencse, hogy nem gondolta komolyan. Amilyen színes volt az emberkavalkád, legalább olyan változatos a kínált portéka is, a trópusi gyümölcsök eddig nem látott színei, formái kóstolgatásra ingereltek, de tartóztattam magam, mert még nem tudtam, hogy Narakiwa mit fog választani. Nem szeretnék elébe vágni az eseményeknek, de annyi zöldséget, salátát, fűszerű növényt vásárolt, hogy megrémisztett, csak nem vegetáriánusnak gondol engem, és azt hiszi, hogy csak zöldet falok, mint a kecske. Aggodalmam lassanként elmúlt, mert a sok zöldet nem magunknak, hanem az otthonlévőknek cipelik majd a háttarisznyás asszonyok. Ezenkívül egy sátoros kereskedőtől rizst, olajat, cukrot, lisztet és más apróságot vásároltak, amit a másik asszony hátára pakoltak. Hogy a fiú se maradjon ki, zsákjaiba a nehezebb gumós zöldségek kerültek, meg gyümölcs is. Nekem is volt két üres zsákom, hanyagul a vállamon átalvetve, mintha mexikói volnék, még nem tudtam, mi lesz a tölteléke. Narakiwa hozzám fordult, hogy nézelődjek még, mert a mi dolgainkat majd később vesszük meg. Először az otthoniakét rendezte, most meg a hazaszállításukról PÁPUAFÖLD