Gellér Katalin: A gödöllői művésztelep 1901-1920 (Gödöllő, 2001)

pest, 1955) a szövőiskolában dolgozott. Néha a harmadik lánytestvér, Jolán (1884-1958) is tervezett kisebb kiegészítőket az enteriőrök számára. A tanítványok közül Mihály (Müller) Rezső (Rudolf) (Budapest, 1889 - Balatonalmádi, 1972) csak néhány évig lakott Gödöllőn, Remsey Jenő György (Békéscsaba, 1885 Gödöllő, 1980) azonban végleg letelepedett, s festődinaszMedgyaszay István: Belmonte Léo műteremháza. 1904-1906 tiát alapított. Testvére, Remsey Zoltán (1893-1925) 1913tól dolgozott itt. Többen is kapcsolatba kerültek a művészteleppel, itt tanult a francia konzul grafikus fia, Charles de Fontanay. A Remseyek hívták Gödöllőre Dettár (Détári) Győrgyöt. A kutatás során eddig nem ismert új nevek is felbukkantak, mint inotay Lászlóé, a temesvári iparrajziskola vezetőjéé, aki szintén csatlakozott hozzájuk. Szinte egész Európát beszőtték azok a művészeti, baráti szálak, melyek külföldi útjaikon megismert művészekhez kötötték a gödöllőieket, illetve szellemi érdeklődésük határozott karaktere vonzotta a hasonló törekvésű művészeket, gondolkodókat. Ennek köszönhetően telepedett le Belmonte Leó, Nagy Sándor Julian Akadémia-beli tanulótársa Gödöllőn. Eduard Frank mainzi orvos, akinek családjáról Belmonte portrékat festett, támogatta őket az egykori Erdő utca 34. és 36. szám alatti iker-műteremházaik felépítésében. Nagy Sándor és Körösfői-Kriesch szintén a Julian Akadémián ismerkedett meg az angol királyi családdal rokon Ernest Percyval Tudor-Flarttal (Montreal, 1873 - Cataraqui, 1954), akinek utolsó nagy szőnyegtervét (Ádám és Éva a paradicsomban, 1926-1961) Belmonte Léo már Párizsban szőtte le. Egy 1909-es keletkezésű kiállítási katalógus anyaga szerint kapcsolatban álltak francia, német, belga teozófus festőkkel, s közös kiállítást terveztek Budapesten. Baráti szálak kötötték őket a magyarországi látogatása során megismert finn művészhez, Akseli Gallen-Kallelához is. Nagy Sándor levelezett a Berlinben élő Schmitt Jenő Flenrik gnosztikus filozófussal, később Budapesten is találkoztak a Holczer kávéházban, ahol Schmitt hívei gyülekeztek. 1900 után is kapcsolatban maradtak a diódi kúria tulajdonosával, Az ember vallása címen könyvet kiadó Boér Jenővel és Tom (Thomas Richard) von Dreger (Brno, 1868 - Bécs, 1948) osztrák portréfestővel, aki hatásukra Diódon telepedett le népes családjával, s visszaemlékezésében etikai megújulását Körösfői-Kriesch Aladár és barátai megismeréséhez kapcsolta. Gödöllőn számos szellemi kiválóság megfordult a családias zenei vagy felolvasóesteken, jelmezbálokon. A heBalogh Rudolf: Körösfői-Kriesch Aladár gödöllői műterme. 1910 tente kétszer tartott összejöveteleken Gorkij, Maeterlinck, Anatole France írásaiból olvastak fel. Kapcsolatban álltak kortárs írókkal, költőkkel és zeneszerzőkkel. Meghívták Orbók Loránd bábszínházát is, s maguk is tartottak előadásokat. Körösfői-Kriesch hegedült, húga zongorázott. Táncbemutató is volt 1912-ben: Dienes Valéria, a Raymond Duncan-féle módszer hazai népszerűsítője mutatta be művészetét. Elsősorban Undi Mariska állt szoros kapcsolatban Dienes Valériával, arcképét is megfestette. Összejöveteleiket látogatta Duczynska (Duclnska) Irma (Lemberg, 1869 - München, 1932) szobrásznő is, aki görögös tógában jelent meg az egyik ünnepi alkalommal. A fiatal művészek közül például Remsey Jenő György, Frey Vilma szövőnő és Undi Mariska a nagybányai szabadiskolában is tanult. Mihály Rezső, Zichy István a Thalia Társaság előadásait látogatta, s díszleteket terveztek. Remsey Jenő György Gulácsy Lajossal és Gara Arnolddal együtt illusztrált kötetet adott ki. A korszak legnevesebb kritikusai