Gellér Katalin: A gödöllői művésztelep 1901-1920 (Gödöllő, 2001)

Körösfói-Kriesch Aladár: Ego sum via. Veritas et vita / tempera, vászon, 1903 közül elsősorban Lyka Károllyal és Elek Artúrral álltak baráti kapcsolatban, s a The Studio kritikusa, Amelia Sarah Levetus is rendszeresen beszámolt új munkáikról. Ismerték a Gödöllőn letelepedett festőt és művészeti írót, Rózsaffy Dezsői is. A szövőiskola többeket vonzott, Vaszary János, Lakatos Artúr szőnyegtervei közül néhányat Gödöllőn kiviteleztek. Szobrász- és kerámiaműhelyt is létrehoztak, s szinte minden műfaj: bútor- és bőrtervezés, hímzés, mozaik- és üvegfestészeti tervezés helyet kapott széles körű alkotó tevékenységükben. Hímzés- és enteriőrterveiket, szőnyeg- és ornamentika-terveiket a Mintalapokon keresztül sokan alkalmazhatták, így például néhányat Fischer Emil használt fel kerámiaedények díszítésére. Irodalmi működésük is ismert. Számos egyéni és csoportkiállításon vettek részt. Első közös bemutatkozásuk a Műbarátok Körében volt 1904-ben. Legnagyobb közös kiállításukat a Nemzeti Szalonban rendezték 1909-ben. Részt vettek és díjakat nyertek a kor nagy nemzetközi kiállításain, az 1900-as párizsi, az 1904-es St. Louis-i, az 1906-os milánói világkiállításon. Aktív részesei voltak a magyar művészeti életnek. A vezető művészeket 1907-ben beválasztották a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Körébe, alapító tagjai voltak a Magyar Akvarell és Pasztellfestők Társaságának. Körösfói-Kriesch 1913ban létrehozta a Céhbeliek Társaságát. RUSKIN ÉS MORRIS, TOLSZTOJ ÉS A GNOSZTIKUS TANOK HATÁSA A művészek többsége Budapesten, a Mintarajziskolában, illetve az Iparrajziskolában, Bécsben, Münchenben, Berlinben, Rómában és Párizsban tanult vagy rövidebb-hosszabb tanulmányokat folytatott külföldön is. 1900 után főként Angliába és Görögországba utaztak. Körösfói-Kriesch és később Nagy Sándor Székely Bertalan kedvenc tanítványai közé tartozott, de csak 1891-ben, Rómában ismerkedtek meg Szoldatits Ferenc nazarénus festő műtermében. Vallásos témájú műveik kissé száraz grafizmusa és főként régi technikák iránti érdeklődésük ehhez a hagyományhoz is kapcsolható. Rómában elsajátították a plein air festésmódot is. A modern művészet szempontjából a Rómánál vonzóbb Párizs volt Nagy Sándor pályájának következő állomása (1892-1900), ahol a Julian Akadémián tanult. Itt a kortárs szimbolista áramlatok, Héléne Blavatsky kiadványai és a Rózsakeresztes festők társaságának hatása alá került. Az 1890-es években kialakult eszményeik fogalmazódtak meg két, a század legelején született műben, Nagy Sándor Mester, hol lakol? című (1901) festményén és Körösfői-