Gellér Katalin: A gödöllői művésztelep 1901-1920 (Gödöllő, 2001)

Remsey Jenő György nedgyaszay István noiret Ödön Zichy István A MŰVÉSZTELEP RÖVID TÖRTÉNETE A megalakulás nem köthető pontos dátumhoz. Az 1890-es évektől a fiatal művészek az erdélyi Diódon gyűltek össze, a legnagyobb számban 1897-ben, a nagybányai telep megalapításával (1896) szinte egy időben, a történelmi festményeivel már hírnevet kivívó Körösfői-Kriesch AladártBuda, 1863 - Budapest, 1920) körül. Jöttek Budapestről és Párizsból, csodálták a tájat, Erdély történelmi levegőjét, a népviselet szépségét. Az a misztikus és áhítatos légkör, amely kezdettől övezte a század első éveiben végül Gödöllőn létrejött kolóniát, már ekkor kialakult az új életelveket és a művészet forrásait kereső művészek körül. Egyszerre hatott rájuk a nazarénus vallásosság és a gnoszticizmus, a tolsztojánus eszmék és a századvégi életfilozófiák, valamint Ruskin és Morris társadalomjavító szándékkal átszőtt művészeti tanai. Meghatározó szerepet játszott a századforduló szecessziós esztétikája, mely célul tűzte ki a művészet és élet szétszakadt egységének viszszaállítását, az élet mindennapi tárgyainak, a környezetnek a megszépítését. Az alapító Körösfői-Kriesch Aladár 1901-ben vett házat a királyi kastélyáról ismert, egyébként csendes, vidékies nagyközségben. 1905-től, a szövőműhely megalakulásától indult meg a szövőnők és az iparművészet iránt érdeklődő művészek letelepedése. Ebben az évben érkezett meg Párizsból feleségével Belmonte Leó (Stockholm, 1875 - Párizs, 1956) is, aki Körösfői-Kriesch és Nagy Sándor eszméinek hatása alatt feladta portréfestői karrierjét, s a párizsi Manufacture des Gobelins-ben megtanulta az „életet adó" szövést. 1905 és 1907 között két, Malonyay Dezső A magyar nép művészete című könyve számára dolgozó, jelentős népművészeti gyűjtőmunkát végző művész, Juhász Árpád (Zombor, 1863 - Budapest, 1914) és a grafikáival már komoly sikereket arató Zichy István (Bábolna, 1879-Aba, 1951) jött Gödöllőre. Moíret Ödön (Budapest, 1883 - Bécs, 1966) szobrász is ekkor került velük kapcsolatba. Zichy Nagybányáról, az 1907-től Gödöllőn dolgozó Freeskay Endre (Máramarossziget, 1875 - Budapest, 1919) a szolnoki művésztelepről pártolt át az új telepre. 1909-ben már Raáb Ervin (Zólyom, 1874 - Dunaújváros, 1959) és felesége, Bethlen Mária is Gödöllőn, a „fácánosi villában" lakott. A telep építész tagjai, Medgyaszay (Benkó) István (Budapest, 1877-Budapest, 1959) és Thoroezkai Wigand Ede [Pest. 1870 - Budapest, 1945) nem telepedtek le, noha a közös eszméken kívül közös munkák sora is szorosan összekapcsolta őket a gödöllőiekkel. 1907-ben költözött át Veszprémből a telep másik vezető egyénisége, Nagy Sándor (Németbánya, 1869 - Gödöllő, 1950) és felesége, Kriesch Laura (Budapest, 1879 - Gödöllő, 1966). Sidló Ferenci Budapest, 1882 - Budapest, 1954) először 1904-ben, majd 1908-tól dolgozott itt kisebb-nagyobb megszakítással. Undi (Springholz) Mariska (Győr, 1877- Budapest, 1959) volt a legöntudatosabb a telep művésznői között. Erősen a vezető mesterek hatása alatt állt, de nem telepedett le a körükben. Testvére, Undi (Springholz) Carla (Győr, 1881 - BudaMihály Rezső Thoroezkai Wigand Ede Sidló Ferenc a műtermében Juhász Árpád a családjával