Sepetán Róberrt - Mordényi Endre: Gödöllő, 1956 - A forradalom és szabadságharc krónikája (Gödöllői Városi Múzeum, 1999)

Sepetán Róbert: Gödöllő, 1956 - Értékelés

Értékelés Gödöllő 1956-os forradalomban játszott szerepét alapvetően két tényező határozta meg. Az egyik földrajzi helyzete, a másik a területén lévő felsőoktatási intézmény hallgatóinak tevékenysége. Gödöllő járási székhelyként 13 Pest megyei település közigazgatási központja volt. Ráadásul fontos kelet-nyugati, illetve észak-déli közlekedési útvonalak kereszteződésében fekszik, így földrajzilag és közigazgatásilag egyaránt alkalmas a környező helységek informálására és szervezésére. Ám a kedvező fekvés csak az egyetemi diákok lelkes munkájával együtt biztosította Gödöllő meghatározó helyét a környező települések között. Azonban nem feledkezhetünk meg a helyi lakosok és az itt dolgozók szerepéről sem, hiszen csodálatra méltó, hogy milyen gyorsan megalakultak a forradalom vezető szervei, amelyek kezdettől fogva törekedtek a szakértelem érvényesítésére, vagyis a katonáknak katonai feladatokat, a közigazgatáshoz értőknek pedig a szakterületüknek megfelelő feladatokat adtak. Ezek a vezető szervek kezdettől fogva rendelkeztek azzal a tekintéllyel, ami munkájukhoz szükséges volt, s ezt a tekintélyt nem szuronyokkal vívták ki, hanem elszánt döntések sorozatával, melyek ugyan megfosztották az MDP embereit befolyásuktól a közigazgatásban és az erőszakszervezetekben, ám ha kellett, hasonló eréllyel léptek fel a vélt vagy valós sérelmek alapján indult egyéni akciók elkövetőivel szemben is. Temérdek mennyiségű röplap készült az egyetem stencilgépén, melyeket a MEFESZ tagok fogalmaztak, s eljuttatták először a gödöllői gyárakba, intézményekbe, majd a környező településekre. Első kézből kapták az információkat részint a budapesti egyetemrészről, Pestről a harcokat megjárt fiataloktól, másrészt pedig a központi diákgyűlésekhez (pl. ELTE Diákparlament), különböző szervezetekhez (Győr Dunántúli Forradalmi Bizottság) kiküldött hallgatók jelentéseiből. Több községben ilyen falujáró tevékenység hatására alakították meg a Nemzeti Bizottságot (pl. Vácegres), de a röplapok az őszi munkák elvégzésére, a közbiztonság fenntartására is felhívták a falvak lakosainak a figyelmét. Emellett toborzó tevékenységet is folytattak, hogy a nemzetőrzászlóalj ne csak nevében, hanem létszámában is valóban zászlóaljjá váljon. A falujáró programban és a toborzásban az egyetemistákat aktívan támogatták a helyi, s a környékbeli fiatalok, származástól és osztályhelyzettől függetlenül, velük együtt járták az autóbuszokon a falvakat, s együtt szolgáltak a nemzetőrségekben is. A nemzetőrségben szolgáló, katonaviselt fiatalok kezdetben fegyver nélkül, később fegyver birtokában sikeresen oldották meg legfontosabb feladataikat, az objektumok és gazdasági értékek védelmét, olyan időszakban, amikor már elerőtlenedett a közbiztonságot fenntartó hatalom, s az új rend még éppen csak születőben volt. A szovjet intervenció után újra szolgálatba lépő Rendőrkapitányság, dacára a háta mögött felsorakozó karhatalomnak, jó ideig képtelen volt megbirkózni a fosztogatásokkal. A nemzetőrségen belül működő úgynevezett politikai nyomozó csoport ésszerű és megfontolt intézkedéseivel nélkülözhetetlen intézménye lett a helyi forradalmi erőknek. A letartóztatott pártfunkcionáriusokkal és ÁVH-sokkal sem a kihallgatás 38