G. Merva Mária - Heltai Miklós: '48 kultusza- Kiállítás a Gödöllői Galériában (Gödöllő, 1998)

Másrészt viszont az, hogy milyen nagy arányban vannak képviselve ezek között a tárgyak között az olyanok, amelyek valamiként 48/49-hez kapcsolódnak. Az iskolai múzeum rendezése, különösen kiállítások előtt a szakkörösök dolga volt (magam is az voltam, sőt mi, gyermekei talán még több feladatot kaptunk, mint a többiek, mert közelebb voltunk, mint a diáktársak). így a múzeumnak szinte minden darabja átment a kezemen, tudtam históriájukat, ismertem az adományozókat, a most kiállított anyagban örömmel ismertem némelyikre... A Szombatéktól kapott ,, Petőfi-láda" (ebben tartotta a hagyomány szerint a költő a ruháit). Az évszám a ládán későbbi, minthogy Petőfi használhatta volna, de hiába a ráció, ha mást mond az érzelem. Rózsa Sándor pisztolya, rézből való, kétcsövű, a hitelesség kedvéért a betyárfejedelem neve is belé van vésve. Mármost vagy az övé volt, vagy nem (inkább nem), de a Szombat család akkor még élő öregjei szerint Petőfi és Rózsa Sándor gyakran találkoztak a Szombat-ház udvarának nagy eperfája alatt s megbeszélték éjszakánként az ország dolgát, ezt a legendát a pisztoly is hitelesítette. A gödöllői tradíció tehát összekötötte a szabadságharc előtti meg utáni dolgokat. Az önkényuralom idején a mi hősünk volt mindenki, aki a hatósággal akár fegyveresen is, szembeszállt, így a betyárok népi gerilláknak számítottak. Maguk is táplálták az ilyen hiedelmeket (csak az államot, csak a gazdagokat sarcolták, legalábbis míg a szükség vagy tennészetük kapcabetyárrá nem aljasította őket). így aztán egy táborba került a nép jogaiért érthetően szót emelő Petőfi, meg Rózsa Sándor, Bogár Imre (lánytestvére a monda szerint a Kör utcában lakott) és természetesen a gödöllői betyárok, Pap Miska, Rab Jancsi, Huszti Jóska. A két háború közti nevezetes gödöllői gyűjtő, Magyar Kázmér özvegye ajándékozta az iskolai múzeumnak félje hagyatékából azt a festményt, amely Huszti Jóska cifraszűrét, fokosát, kulacsát, kürtjét ábrázolta (Pródai ? festménye). Dr. Berente István, a premontrei gimnázium neves tanára is megírta Gödöllő történetét. Ebben is sok szó esik az itteni betyárok viselt dolgairól, s hogy a harmincas-hatvanas évek között ezek még elevenen élő mondák voltak, azt megerősítette a történelmi szakkörösök gyűjtőmunkája, ami sok új részletet hozott elő. Az adatközlők: Madarász Sámuel, Csala András, Székelyhídi Lajos, Nagy József, Szombat Sámuel - földművesek, iparosok, valamennyien tősgyökeres gödöllőiek. De tudott ezekről a dolgokról Hegedűs László, a kiváló mérnök is, méghozzá dédapjától, Bartal János uradalmi ügyésztől, aki szerint az Isaszegi út végén lévő Akasztófa-gödör onnét kapta nevét, hogy a betyár20