G. Merva Mária - Heltai Miklós: '48 kultusza- Kiállítás a Gödöllői Galériában (Gödöllő, 1998)

világ elmúltakor ott magasztalták föl a közönséges rablóvá züllött betyárokat. Pap Miska, Rab Jancsi, Huszti Jóska fénykorukban a szegények jótevői voltak, visszaadták nekik azt, amit az állam adó fejében kizsarolt tőlük, nem is árulta el őket senki, sőt segítettek nekik élelemmel, ruhával. Idő fordultával aztán a viszony kiéleződött, a betyárok útszéli latrokká váltak s dicstelenül múltak el. A betyár-romantika relikviái mellett igen sok 48/49-es pénz (krajcár, Kossuth-bankó) és fegyver (kard, puska, pisztoly) került az iskolai gyűjteménybe. (Volt is gondunk vele 1956-ban, az ajtóra nagy betűkkel írtuk ki oroszul, hogy Skolnüj Muzej, nehogy fegyverrejtegetésre gondoljanak a nem magyar hatósági közegek.) Ezek kétségkívül hitelesek voltak s magától adódik a következtetés, hogy a tárgyak nagy része emberöltőkön át ereklyéje volt a szabadságharcban részt vett gödöllőiek családjainak, tehát Gödöllőről sok harcosa került ki a hősi küzdelemnek. A Ripka Ferenc által 1890-ben kiadott Kegyelet Album - sok egyéb helyi vonatkozás mellett — erre nézve is értékes forrás. 1848-ban Erdélyi Ferenc volt Gödöllő református lelkésze, az albumban fia, Erdélyi Gyula újságíró emlékezik rá. Itt olvashatjuk, hogy a város (akkor az volt, mezőváros), Pest megye hét nemzetőri őrnagyi kerületéből a negyedikbe tartozott s 230 nemzetőrt állított ki. Szép vonása a kornak, hogy a gödöllői nemzetőröket a két lelkész vezette: Erdélyi Ferenc református és Arndorffer Alajos katolikus. Erdélyi Gyula szerint a gödöllőiek egy része a nemzetőrség hazabocsátása után folytatta a harcot, Szenttamás ostromában is részt vettek, nyilván sokan honvédnek álltak. A sok fegyvernek ez is magyarázata lehet, de az is, hogy 1849. április 6-a után a város nevezetes napokat élt át. A történelmi feldolgozásokból tudjuk, hogy Gödöllő sokat szenvedett Jellasich és Schlik katonáitól a megszállás alatt, így a nagypénteki isaszegi csata után április 7-én igazi feltámadás ünnep volt a magyar hadsereg bevonulása, a kastély előtt tartott díszszemle, Kossuth, Görgey és a többi vezér itteni tartózkodása. Minden háznak volt katona vendége. A sereg aztán tovább indult, de ittmaradtak a sebesültek, a kastély kórházzá alakult, magánházaknál is ápolták őket (osztrákokat, magyarokat vegyesen). Az itt elhunytak sírjai fölé emeltek 1861-ben a gödöllőiek, éppen Erdélyi Ferenc kezdeményezésére egy egyszerű síremléket, avatása akkor, a visszatérő önkényuralom idején timtetésszámba ment. Büntetésül újra osztrák katonaságot szállásoltak be Gödöllőre, de az elöljáróság deputációja elérte, hogy a hírhedt Pálffy Móricz helytartó személyesen jött ki az ügyet meg21