G. Merva Mária - Heltai Miklós: '48 kultusza- Kiállítás a Gödöllői Galériában (Gödöllő, 1998)

Ne botránkozzon meg hát senki azon, hogy témámmal kapcsolatban fiúi és tanítványi hálával először is boldogult kedves édesapám, idősebb Heltai Miklós munkásságát idézem föl, mert erre több okom is van. Először az, hogy 1848 szeretetét ő oltotta belém (meg testvéreimbe, tanítványaiba s mindazokba, akikhez köze volt). Másodszor az a tény, hogy sok évtizedes gyűjtőmunkával ő alapozta meg Gödöllő múzeumát, az emlegetendő tárgyak egy része az ő közvetítésével maradt a város közönségére. Harmadszor pedig: Gödöllő történetét ő írta meg eddig a legrészletesebben (a rám maradt kézirat több, mint ezer oldal, ennek 1975-ben csak egy erősen lerövidített változata jelent meg). Bármi, amit e rövid bevezetésben elő tudok hozni, az ő szellemi terméke, magam ehhez hozzátenni legfeljebb gyermekkori emlékeket tudok. Arról, hogy 1848/49 mit jelentett és mit jelent a magyarság számára, sok kiváló tudós, gondolkodó szólt már. Magam mindezt csupán inegkisérlem egyetlen kifejezésbe tömöríteni: jobbult önmagunkat. Amikor fojtogatóan akadályoz a régi, a szabadulás lehetőségét, szétforgácsoltságban az egység ígéretét, gyengeségünkben az erőt, félelmek között a bátorságot, halódóban az újjászületést s mindezeket együvéfoglalóan: reménytelenségben a reményt. Az egyébként igen szükséges realista történelemszemlélet számára ezek talán csak érzelmek, sőt veszélyesen közeleshetnek a cselekvést bénító illúziókhoz. Elismerve az ilyen szempontú aggályok jogosultságát, mégis tudhatjuk: amiként érzelmek nélkül nehéz normális embert elképzelnünk, úgy a társadalmak-nemzetek életéből sem tudhatjuk ki az érzelmeket, mert ezek alapozzák meg a közvéleményt, adják az önmagunkba vetett hit kötőanyagát. Márpedig sem a közvélemény, sem a hit nem illúzió, egyik sem akadálya, hanem inkább előfeltétele és szabályozója a társadalom akaratmegnyilvánulásainak. Hol ösztönösen, hol tudatosan talán ezért nyúlunk sorsfordulóink idején csökönyösen újra és újra a 48-as hagyományokhoz Gödöllőn is, meg Gödöllőn kívül is széles e hazában. És talán ezért is jó, hogy a 150 éves évforduló alkalmat ad a hagyományok felelevenítésére egy olyan korban, amelyben a technika, a globálissá vált kommunikáció és a velük járó atomizálódás egyaránt a hagyomány megszakadásának veszedelmével fenyegetnek. Talán a mítosz és kultusz a tudatosan élő emberi közösségek életébe is jogosan épülnek be újra a maguk helyére, ha múltunk szeretetének és megbecsülésének gyökereivé válnak. Talán.... Az úgynevezett 48-as hagyományok az egész országban jórészt azonos vonásokat mutatnak, helyi színekkel azonban szinte mindenütt találkozhatÍ7