Lábadi Károly: A Grassalkovichok barokk kincsei (Gödöllői Városi Múzeum, 1997)

Tulajdonképpen annak a szentélyláncolatnak kései láncszeme lett, amelyről Bálint Sándor azt állapította meg, hogy a XVII. századi Magyarországon egyfajta szellemi védővonalat alkotott.

16 A Mária-tisztelet tárgyául a stájer kapucinusok által hozatott, az eredetihez hozzáérintett loretói kegyszobor-másolatot, a szerecsen Máriát szánta. Előtte csodás imamcghallgatások történtek, s nagy tömegek kezdtek zarándokolni Besnyőre. A gróf hozzálátott a kápolna bővítéséhez, amikor is véletlenül egy parányi elefántcsont-szobrocskát találtak: a gyermek Jézust karján tartó 10,2 centiméter magas és 2,5 centiméter széles haut relief Mária a települést a környék legnagyobb barokk búcsújáró helyévé avatta olyannyira, hogy Besnyőhöz is hozzátapadt a Mária név. Kerepesen, a falu közepén abból a meggondolásból építtetett kisebb templomot, hogy a szentségeket, elsősorban az utolsó kenet szentségét, ne a plébános házában, hanem a Szent Rókus titulusú, 1769-ben kerek ezer forintért 6 Bálint Sándor—Barna Gábor: Búcsújáró magyarok. Szent István Társulat, Bp., 1994. 99. p.