Remsey Agnes: Nagyobb mozdulat - kisregény (Városi Múzeum, Gödöllő, 1992)

II. rész A fűzfa pelyhe... - III.fejezet

helyes életmód által ezeket lassan elő lehet szólítani. De legyetek türelemmel hozzám, ne kívánjatok vaktában állásfoglalást. - Az lesz a legjobb, anya, ha olvasod - mondta Undine. Látod, nekem is idegenek voltak azok a tanok, költők, filozófusok, akiket te lázasan propagáltál. Sehogy se ment le a termékük a torkomon. Pedig biztos jót mondtak, nekem mégse kellett. Bennem nem volt semmi hajlandóság másodkézből kapni valamit. S most mégis szerepet cseréltünk? En nem szerettem a művészeket, nem szerettem közvetítő szerepüket. Mint ahogyan a papokat sem szerettem, éppen ezért. Amiért közém és az ég közé tolakodtak, és a kilátást elfedték előlem. Miattuk vagyok hitetlen. Voltam. A tegnapi napig. Ma pedig hiszek, mert látok. És te, aki eddig gyűszünkint szedted össze számtalan művész termékéből azt a falás valódi mézet, amire szükséged van, most nem mersz utánanyúlni a méhkaptárnak, ami kiapadhatatlanul ontja és édességgel árasztja el életed?! - Undine - csodálkozott el Diána - te azelőtt sohasem beszéltél így! - Nem is beszélhettem, amíg csak magamból szóltam és magamról. Most már az én szám nem erre való. Hanem, hogy arról valljon, ami rajtam és mindenkin átáramolhat, ha nem szegül ellen az erők nagy sodrásának. Idáig állott víz voltam. Megposhadt pocsolya, ami valaha a nagy folyamból származott ugyan, de semmi hasonlósága nem volt többé azzal. A nagy, tiszta, eleven folyammal, őrizgettem poshadt vizemet, rettegtem a kiszáradástól. Ma pedig keresztül folyt rajtam a Nagy, az Igazi. Elsodorta áporodott önmagam. De miért sírjak, mikor van tiszta vizem belőle elég, és én ebben a bőségben, nagyobb önmagomra találtam. Diána nézte a lányát s a szíve megrendült. - Hinni akarok nektek - mondta csendesen. - Nem szükséges. Csak az, hogy olvass! És Anya olvasott. Amikor elkezdte negyvenéves volt, és amikor abbahagyta nyolcvan, és akkor is csak azért, mert a kezéből a könyvet kivette a halál. Olvasott először magának, éjt nappá téve. És mikor a kevésszámú magyar kiadványnak végére ért, akkor két-három szó93