Remsey Agnes: Nagyobb mozdulat - kisregény (Városi Múzeum, Gödöllő, 1992)

II. rész A fűzfa pelyhe... - I. fejezet

Az is egészen új és hihetetlen, hogy állandó partnere van a fiúk között. Ezt se veszi komolyan, túl fiatalnak érzi. Mégis, ez a fiú meg tudta találni a hangot, ami Undinét nem riasztja el tőle. Nem udvarol, soha nem is beszél szerelemről, mégis annyi sok mondanivalója akad. Olyan is, ami Undinét jobban érdekli mai állapotában mindenfajta szerelemnél. Ezt a fiút testvérei is társnak érzik, s úgy gondolják, kitüntetés a barátsága. Már azért is, mert ő is a többi felvidéki magyarral menekült. Heteken hónapokon keresztül húzódtak dél felé. Onnan a csehek űzték őket,a délvidékieket a szerbek, a keletieket a románok. Senkinek se maradt helye a szűkre szabott országban. Az öregek pusztulnak, a fiatalok züllenek. Miklós szíve megkondult a tengersok kínra. A vagonlakások táján akadt még sok hozzá hasonló fiatal. Megfogták egymás kezét, és attól fogva húsz-harminc család nem fázott, nem éhezett többet. Miklós neve lassan fogalom lett Óbudán. Azután elmúltak azok az istentelen idők, amikor még a szentek is csak csali úton juthattak valamihez. Miklós is visszakerült az iskolapadba, de érezte, hogy ő már rég kinőtt onnan. Korán kifejlett férfiassággal az élre kívánkozott. És sohase volt olyan tétova a fiatalság s olyan kisiklásra hajlamos, mint a 20-as évek kezdetén. Miklósnak csak meg kellett fognia ezt a kormány nélküli fiatalságot és erős lökéssel beletaszítani a jövendőbe. De egyelőre még maga is irányt keresett. És akkor hallott először a cserkészetről. - Ez az - gondolta. - Ez az, ami nekünk való! A cserkészet akkoriban a világ minden táján hódított. Fiúk ezreit kapcsolta egymással össze, egy nagy családba. „A cserkész minden cserkészt testvérének tekint" - mondja a cserkésztörvény. Ez volt az első mozgalom a világon, amelyik megkerülte a felnőtteket. Azok szétdúlták a földet, és gyűlölettel oltották be az embereket egymás iránt. Ezek a fiúk újra összefogták egy nagy egységbe, és a gyűlölet kártyái közé bedobták a magukét, a kiegyenlítő szeretet lapját. Mi még nem tudunk semmiről, ami elválaszthat egymástól vallotta a tizenöt évesek tiszta serege, és az emberek újra remény72