Remsey Agnes: Nagyobb mozdulat - kisregény (Városi Múzeum, Gödöllő, 1992)

I. rész Fut a hullám... - IV. fejezet

jezetlen maradt. Aladár keze már nem ért el odáig, hogy a sokezer földre bukó életet egyetlen alakban feltámassza. Az elmúlt éveket távol töltötte a gödöllői háztól, ót nem hívták be katonának, de a szíve odavitte a többi közé, a közös, elkendőzhetetlen sorsba. Ilka dolgozott, sírt, virrasztott, mialatt Aladár a frontokat járta. És hatalmas erő van egy asszony virrasztásában. Ki tudja téríteni a sors kezét. De megállítani teljesen, - arra nem képes, arra nincs hatalma. Aladár sértetlenül került haza, de soha többé nem találta meg azt a derűt és nyugalmat, ami idáig éltette. Nem tudta többé becsülni a saját életét, amikor annyi fiatal arc torzult fintorrá a halálban. Nem tudott vezetni többé. Maga sem találta az utat, ebben a nagy reményvesztettségben, amikor minden emberi szépség, és minden törekvés a jóra, sárba volt gyalázva. - Ki fogja elhinni ezután, hogy a művészet az a közös nyelv, ami minden nemzetet egy nagy családban egyesít? Elvesztette azt a mértéket, ami idáig egyensúlyban tartotta. Kikergetett mindenkit a műteremből, ahol azelőtt annyi embernek osztotta szét önmagát. Jéghideg agyagot gyúrt a még hidegebb falak között, és a belső tűz is csak pislogott benne. A golyó elkerülte a fronton, hogy idehaza fúródjon a mellébe. Karácsony este vitték el a kedves házból, örökre. Az ifjúkori tüdővész most ellenállás nélkül vívta csatáját. Rózsa nem várta be a szomorú véget. Sokkal hamarább száműzte magát. A reformtörekvéseknek csupán egyik ága volt a művészet. A világháború előestéjén fölölelte az az egész embert, de sok más út is nyílt a jövő felé. Világmozgalommá duzzadt a vegetárius tan, ami test és lélek harmóniájával akarta fölépíteni az új embert, és hirdette az egészséges élet újjáteremtő evangéliumát. Vissza az ősi egyszerűségbe, a természet ölére. Oly kevés kell a léthez, és a bibliai átok nem is átok, hanem bölcs tanács az emberi természet ismeretében: „Arcod verítékével edd a kenyered." És most, amikor a háború úgyis eltörölte a régi normákat és a fényűzés alól kihúzta a talajt, egyenesen irányt mutatott erre a vágányra. Tessék visszamenni az a betűhöz és újrakezdeni a világot! Mindazok, akik ismerték ezt a tant és hittek benne, lelkes cso55