Remsey Agnes: Nagyobb mozdulat - kisregény (Városi Múzeum, Gödöllő, 1992)

I. rész Fut a hullám... - IV. fejezet

portokban hagyták el a fővárost, sokszor régi életpályájukat is, hogy a szentendrei hegyek között megépítsék a maguk országát: az evangéliumi szegénységet. Tanárok, orvosok, művészek és filozófusok bőven akadtak köztük, de tanulatlan emberek és iparosok is. Rózsa köztük keresett menedéket. György bizakodó leveleket írogatott, már nemcsak optimista természetének kilengéseként. A frontok valóban felbomlóban, sokan igyekeztek hazafelé. S eljött a nap, amikor György, kétévi távollét után hazahívhatta családját. A két nővér hát elbúcsúzott egymástól, és egyikük se merte feltenni a kérdést, mikor lesz viszontlátás? Bácskát hamarosan elözönlötték új urai, a szerbek. Diána ettől kezdve mindig csak a következő pillanatért próbált helytállni, mert minden perc az utolsó is lehetett. Bácska földje, a tejjel-mézzel folyó Kánaán, sírással és jajveszékeléssel telt meg. Mint az egyiptomi csapások idején a termékeny Nílus födjén, itt se akadt hajlék, hogy gyásza ne lett volna. Hajléktalanok ezrei menekültek gyalog, hajóval, vagonokban, és próbáltak az anyaország kivérzett méhébe visszajutni. S hazátlanok lettek akár ha mentek, akár ha maradtak. Diána férje is hazaérkezett, és a reájuk zúduló veszedelemben a két távoli lélek újra megfogta egymás kezét. Lehel bunyevác volt, őket tehát befogadta az ifjú Jugoszlávia. Diánát semmi se kényszerítette háza elhagyására, és régi életmódját folytathatta még évekig. Diána búcsúja a családi háztól teljesen önkéntesen és akkor történt, amikor a menekülők sirámai már elhalóban voltak. Furcsa dolog, amikor a honvágy nem helyhez fűződik, hanem lelkek közösségéhez. Ez a föld, amelyben született, ahol dajkálták őt, és ahol ő dajkálta szeretteit, nem volt hazája többé. Idegen lett. Persze, ha távolba pillanthatott volna, ugyanígy láthatta volna Villyt hontalanul bolyongani Gödöllő utcáin. Az erdő, a község, a park kiüresedett. Nem bukkantak fel bennük a furcsa garabonciások, akik festőállványaikkal örökké fontoskodtak. Jelenésük ideje örökre lejárt. Villy nem vihette gyermekét a kedves helyekre sétálni. A pártoskodók menedékei lettek a gyönyörű parkok, a favágók baltáit felváltották a puskagolyók az erdőn, hörgés keveredett itt a madárdallal. Mire elcsendesült minden, és a román 56