Remsey Agnes: Nagyobb mozdulat - kisregény (Városi Múzeum, Gödöllő, 1992)

I. rész Fut a hullám... - III. fejezet

ahol csak az imádságra van ideje az oda önként bezárkózóknak. Csakhogy az ő vallásuk a művészet és imádságuk az alkotás. Diána barátságuk alatt sok mindent megtudott Lauráról. Hogy utolérhetetlen háziasszony, aki előrelátásból duplán varrja a gombokat, hogy le ne szakadjanak. S már esténként előkészíti a másnapi ebédet. Tapasztalta, hogy a vendéglátás művésze, mert a tea és a sütemény mellé olyan édességet is talál, amitől holta napjáig édesedik a vendég szája széle. Valami múlhatatlant: néha vigaszt, néha tanácsot, néha egy-egy bölcs idézetet vagy szép költeményt. Néha új irányt kap az, aki megfeneklett, néha féket, aki vesztébe fut, de soha, soha időfecsérlő, léha fecsegést. Diána azt is megtudta Lauráról, hogy hét évi jegyesség után lett a nagytehetségű dunántúli művész felesége. De azt nem tudta megfejteni, milyen lehetett akkor, jegyessége elején. Hiszen még most is nehéz elhinni róla, hogy elmúlt húszéves, és asszony. Mivel töltötte idejét a hosszú hét év alatt, mialatt jegyese külföldet járta és végigbetűzte a sok letűnt századot a műalkotások tükrében? Most már tudja róla, hogy azalatt Laura is tanult. Szokatlan volt ez akkoriban, és még szokatlanabb Laurának. Az ő természetéből hiányzott mindenfajta lázadás, az az erő, ami e kor leányaiban megindította a férfival egyenrangúsító diploma megszerzésének igényét. Laura nem tartozott az emancipált nők táborába. Olyan igénytelen volt, mint egy apáca, s olyan személytelen, mint valami szürke kis szolgáló. S mégis, az elsők közt volt az országban, aki nő létére elnyerte a Képzőművészeti Főiskola diplomáját. Mi adott ehhez erőt neki és kitartást? Talán az a vágy, hogy igazi útitársa lehessen egy igazi művésznek. Laura olyan asszony volt, amilyenről minden férfi álmodik. Talán az utolsó. Lényének melege nem csupán a Sándoréból táplálkozott. Sándor nem tartozott a másokat melengető emberek köré. Harcos volt, állig páncélban és szüntelen hadakozott. Mindenfajta hazugság ellen. A kor hazugságai ellen, a társadalom megszépítő álságai ellen. És a minden ember lelke mélyén lapuló őshazugság ellen, amit mindenki olyan jótékonyan próbál takargatni. Műterme nem hűvös templom volt, ahogy a legtöbben hitték, hanem 35