Remsey Agnes: Nagyobb mozdulat - kisregény (Városi Múzeum, Gödöllő, 1992)

I. rész Fut a hullám... - I. fejezet

Itt égnek tollam hegyén és bevilágítják ezeket a lapokat és szembenéznek azokkal is, akik őt sohasem ismerték. Azon az éjszakán ez a szempár önmagával nézett farkasszemet. A hat éve tartó háború és még előbb a család vagyoni összeomlása, minden képességét próbára tette. Ez az éjszaka volt az első, ami kényszerű pontot tett mindarra, ami tíz év alatt történt. Most végre csend vette körül. Igaz, ez a csend a halálhoz volt hasonló, ami elválaszt mindentől, amit szeret. A kikötőben is eloltották a lámpát. A hajón még, zavaros összevisszaságban, közös volt a sorsa a többiekkel. Most már az is csak távolodó fénypont a ködben. Szeme mégis tapad hozzá. Mintha a húsából marna ki egy darabot. Zakatoló hangja már elakadt a távolságban. De hát mibe kapaszkodjon? Ugyanígy távolodik tőle minden, ami idáig valóság volt. És nincs hatalom, hogy belőle valamit visszaváltson. Itt fog várni, míg újra világosság dereng kelet felől. Gyermekei azzal az édes gondtalansággal alusszák álmukat ebben a végetnemérő éjszakában, mely otthonos bárhol, bármikor. Létüket e percben senki se tartja számon. Van ebben valami nagyon félelmes és nagyon nyugalmas. Diána is érzi ezt. Tenger félelmén és bánatán keresztülsüt valami furcsa érzés. Mintha valaki leoldozna most itt mindent róla: terheit, gondjait, emlékeit. Mintha a veszteségnél jóval nagyobb volna a nyeresége. Megmagyarázhatatlan ez éppen most, amikor csak a kétségbeesés lenne természetes. És mégis. Ez az érzés szinte már örömnek mondható, de ha annak nem is, várakozásnak. S e várakozásba, mégis belefeszül a múlt. Mintha vizsgáznia kellene belőle, de a vizsgán önmaga írja magának az osztályzatot. A válságos órák mindenhol megtermik az őszinteséget. Lehet sorsszerűséget látni abban, hogy a szülők egyik napról a másikra tönkrementek, lehet jellemükben keresni az okokat, de mindez nem enyhíti a nehéz helyzetet, amibe Diána és testvérei jutottak. Mikor nyilvános árverésen dobraverték mindenüket, ez akkoriban nemcsak a szegénységet és a család szertehullását jelentette. Ez egyenlő volt a társadalmi megsemmisüléssel. S éppen akkor, 13