Remsey Agnes: Nagyobb mozdulat - kisregény (Városi Múzeum, Gödöllő, 1992)

III. rész Kétéltűek - III.fejezet

III. fejezet A fény atyja utoljára hajolt le kicsinyei fölé, hogy becézve dédelgesse őket. Elhalmozta az édesség, a teljesség ígéretének minden örömével. A nyár megejtően terült szét a táj felett, forrón, de mégsem perzselőn. A víz csendes, mint valami tó, nem feszült szembe az ember erejével. A közelmúltban volt néhány zivatar, jól megöntözte a földeket. A végeláthatatlan dohány-, kukorica- és kendertáblák felfrissülve, megkapálva, feltöltődve, nagyra növesztették száraikat, csöveiket, leveleiket. Uradalmi bírtok, a rendbetett földeken senki sem őrködött. Egy lélek sem, félnapi járóföldre. És ott volt a Duna partja, az árterület, az a senki földje, szederindákkal, kusza szövevénnyel, selymes fűvel, kék nefelejccsel. Élvezet volt itt időzni, ritka élvezet. A bárka is, mintha a mai nap feketébb lenne, vagy csak a párás levegő lakkozta fényesre? Föveny sehol, mert a víz szokatlan áradása ellepte a zátonyokat. Megszokott szigetjük víz alatt, ezért egy ligetes dombra igyekeztek. Már a készülődés is olyan volt, mint valami ünnep. Minden valamire való olvasmány ott lapult a hátizsákokban. És sokféle élelem. Labda a fiataloknak, és cuclisüveg a két kis újoncnak, akik már ebben a furcsa nagy családban pillantották meg a napvilágot. Maja csecsemője olyan volt, mint valami burjánzó dús virág, Undine gyermeke: mintha a bárányfelhők egyike ereszkedett volna le a földre. Azóta, mióta Diána bárkája elsőnek siklott ki a szabad vizekre, meváltozott a Duna képe. A csatornán és a nagy Dunán is színes csónakok lepték el a vizet. Elegáns skiffek és könnyű doublók vitték vidáman utasaikat. Itt-ott feltűntek az első motorcsónakok. A vén bárka is tíz évet öregedett. Helyenkint friss deszkabetétek árulkodtak arról, hogy meg kellett foltozni. A bronztestű ifjakból családapák lettek. Csak ritkán súrolta vállukat a vontatókötél. Már nem volt az egész nyár boldog vakáció, már ők is verejtékkel keresték a mindennapi kenyeret. A múlté voltak már az erdei 125