Remsey Agnes: Nagyobb mozdulat - kisregény (Városi Múzeum, Gödöllő, 1992)

III. rész Kétéltűek - I. fejezet

leheli. Te förtelem vagy, és szemed túlsugározza a napokat. Azért tehát tisztítsd meg testedet, és légy egy magaddal, hogy Én egy legyek veled. Olyan lelki fürdők voltak ezek az esti áhítatok, amiben megifjodtak mindnyájan. És mikor újra felemelték arcukat, a béke csendje után riadtan gondoltak arra, hogy újra ki kell lépniök az utcára, a mába, ahol arc nélküli ember-torzók foggal-körömmel tépik egymást. És az ő tiszta, szépséges arcukat is le akarják tépni. Es ha erre nem képesek, a rágalom okádékával teszik utálatossá vagy nevetségessé. A riadtság a szemekben elárulta, minek néznek elébe. A fenevadak elé kell menniök az arénába, mert minden megismétlődik. Akkor félelmeiken keresztülzúgott az Ige, és ők érezték, hogy az nem üres szó, hanem hatalom. 115