Remsey Agnes: Nagyobb mozdulat - kisregény (Városi Múzeum, Gödöllő, 1992)

III. rész Kétéltűek - II. fejezet

II. fejezet Úszott, úszott a fekete bárka. Hol itt, hol ott tűnt fel az al-dunai vizeken. Ha a zátonyok lemerültek az örök akváriumokba, mert áradás jött észak felől, akkor a folyam bemerészkedett a szárazföld belsejébe, mert itt a végtelen síkságon gáttal nem védte szűzterületét senki. Hatalmas ősfák alkottak erdőket, és ilyenkor hosszú víziutak nyíltak rejtélyes tájak felé, és a csónak útját nem figyelte senki. Úgy siklott, mint az imádság, szent volt minden körülöttük, és a természet kinyitotta legféltettebb lapjait. Olvashattak benne azon a nyelven, amin ősidőktől fogva a titkok szólnak hozzánk. Csak kevesen értik ezeket a hieroglifákat. Egyre kevesebben. Hogy mit jelentenek a szálló gólyák fekete-fehér lobogói? Miféle üzenet a nefelejcs parányi kék csillaga a fű selymén? És miért költ a parti fecske a szakadópart odvaiban? Mit akar elmondani ezerévek óta olyan elszántan, hogy fiókái halálsikoltása se öli ki belőle az ösztönt, és mindig újra költ, ugyanazon rohanó vizek felett? Miért van ez a megátalkodottság a természetben? Ez a minden ésszerűséget megvető tékozlás? Mert nem képes addig új törvényt írni magának, míg mindig újra megújuló szavát egyszer oly jól fogja érteni az ember, mint az elveszett Éden idején. És elolvassa a vízen futó hullámot is. Néha áradt folyam sodorta a ladikot, néha holt ág várta őket, ahol a víz már nem akar semmit. Szétterül, mint csendes tó. Béke leng felette és suhanó madarak. Kimeríthetetlen volt azoknak a könyveknek a száma, amelyek ezeken a vízi sétákon felolvasásra kerültek. Diána sohase kérdezte, hogy a kezébe kerülő könyv milyen előjelű, vagyis, hogy svájci protestáns vagy amerikai misszionárus tollából származik-e? Egy volt a kérdés, hogy segít-e azon az úton haladni, amelyen ők elindultak. Ezek az évek a széttaposott tüzek évei voltak. Kérdező, kereső emberek gyülekeztek mindenfelé, hogy valamit felleljenek, ami 116