Polónyi Péter: Emlékezések a gödöllői művésztelepre (Helytörténeti Gyűjtemény, Gödöllő, 1982)

REMSEY ÁGNES

még nem volt divat). Nyáron könnyű öltözet, neki is volt egy eredeti kalotaszegi vászonöltözéke; bő ujjú ing és gatya, amit otthon viselt. Mindennap séta vagy sport, télen is. A csecsemőt is kivitték. Fürdő, napfürdő, télen is nyitott ablaknál alvás. Volt még valami, amit megbámultak: a nyári alvóhely a kertünkben, apám tervezte. Egy iparművészeti kiállításról maradt faoszlopokkal, tető volt, de a keleti oldal teljesen szabad. Előtte elkerített napozó, fürdőkád. Itt aludt az egész család áprilistól októberig. A többi tag erkélyen, folyosón, verandán rendezett be alvóhelyet. Milyen szép volt mindez! Régen volt, már kevesen emlékszünk rá. Aztán jött az első, majd a második világháború. Mi lehetett volna, ha helyettük Ruskin és Morris elgondolásai — amiket édesapám oly szívvel-lélekkel magáévá tett és hirdetett — töltötték volna el az emberiséget. (Kriesch Margit — Sebestyén Jenőné dr. gyermekorvos, Körösfői Kriesch Aladár lánya, született í899-ben Budapesten. Meghalt 1981. IX. 19-én. Fenti írása a Gödöllői Városi Helytörténeti Gyűjtemény 1979. évi pályázatára nyújtotta be.) REMSEY AGNES (Remsey Ágnes született Hódságon, 1915 áprilisában. Remsey Jenő lánya, Pirk János festőművész felesége.) — Sajnos, a születésem dátuma mutatja, hogy a kolónia aktív életében nem volt részem, amit egész életemen át nagyon sajnáltam. A szüleim elbeszéléséből azonban olyan szép emléksorozat tárult elém, aminek mindenki szívesen lett volna részese. — Ezt az aktív kort meddig érti? — Feltétlenül az első világháború előtt. Körösfői ideköltözésétől jó pár év eltelt, míg a kolónia így kialakult, hogy a virágkora eljött. Ez a század első évtizedében következett be, de egész pontos dátumot nem tudok. — Egyik előző beszélgetésünkben azt mondta, hogy a művésztelepnek nemcsak a művészi teljesítményei vagy legalábbis nem elsődlegesen azok érdemelnek figyelmet, hanem az az etikai magatartás, amit tagjai képviseltek. — A kolóniának az alaptörvénye valóban nem az volt, hogy kizárólag művészi alkotásokban akarják kifejezni magukat. Általában művészek voltak, akik itt csoportosultak, de a művészet is alá volt rendelve egy szerintük magasabb célnak. Ez kimondottan etikai cél volt, vagyis egy emberebb embernek a megteremtése, s azáltal, hogy ők itt egy ilyen csoportot alkottak, a kellő közeget akarták megteremteni ahhoz, hogy egy ilyen új embertípus kifejlődhessen. — Körösfői Kriesch Aladár ennek a célnak rendelt alá mindent, és az embereket, akik itt csoportosultak, szemmel tartotta, és kényesen vigyázott annak a magatartásnak az etikusságára, amit ők itt tanúsítottak. — A kolónia élete többsíkú volt. Nem szorítkozott a művészi munkára, bár az természetesen nagyon lényeges volt, de itt az életmód is fontos szerepet játszott. A fennálló polgári életrenddel ellentétben ők egy ún. reforméletet éltek, ami kiterjedt a táplálkozásra, sportra, azután a színházlátogatásokra, könyvek figyelemmel kísérésére, folyóiratok járatására, olvasására. Egy széles spektrumú életszemlélet volt az, ami mindnyájukat ebben az irányban befolyásolta. Hogy ez mennyire termékenyítő volt, arra csak egy példát említek: apám amikor negyven évvel később Párizsban felkereste a művésztelep egyik hajdani tagját, a lakásában egy Gödöllőt talált. Ugyanazok a bútorok, hisz ők a lakberendezést is a saját ízlésüknek és felfogásuknak megfelelően alakították, és azok a ruhák is, mert a nők a telepen ún. reformruhában jártak, ami azt jelentette, hogy levetették a fűzőket, ami az akkori divat szerint kötelező volt, nem hordtak se kalapot, se kesztyűt, a szoros, magas szárú cipőket mellőzték, helyettük sarukat csináltattak vagy csináltak saját kezükkel és abban jártak. A ruháik bő zsákruhák voltak, amivel úgyszintén nagy feltűnést keltettek. Mikor pl. színházba mentek, a férfiak szakállasan, a nők pedig ezekben a reformruhában jelentek meg és sokszor az ő felvonulásuk nagyobb szenzáció volt, mint maga az előadás. — Arról is beszélgettünk már egyszer, hogy ez a telep öntörvényű, zárt világot alkotott, amelyben az egyivásúak, a hasonló gondolkozásúak tömörültek. Ennek kapcsán kérdezem meg, hogy a környezettel való kapcsolatuk milyen volt? — A kapcsolat őnáluk nem abban nyilvánult, hogy közvetlenül beavatkoztak a község életébe, hanem úgy akartak példát adni, hogy ők egymás között megvalósítják az új embertípust és az új életformát, ami azonban még ebben a kis körben is 10