Polónyi Péter: Emlékezések a gödöllői művésztelepre (Helytörténeti Gyűjtemény, Gödöllő, 1982)

KRIESCH MARGIT: A GÖDÖLLÖI MŰVÉSZTELEP

művészhajlamú fiatalok jöttek, akik tanulni, majd dolgozni akartak. Apám szeretettel fogadta őket, mindenben igyekezett a segítségükre lenni. Tanította, útbaigazította és bírálta őket, részben a műtermében, részben egy erre a célra kibérelt helyiségben, ahova modelleket is keresett. Többször szervezett ösztöndíjat számukra külföldi tanulmányútra; mindenkit lelkesített, buzdított a legmelegebb szeretet hangján. Az akkori fiatalok közül haláláig Gödöllőn élt és dolgozott Remsey Jenő. Eredetileg is gödöllői lakos volt Sidló Ferenc szobrász, Zichy István barátsága révén ide került Charles de Fontenay, az akkori francia követünknek a fia (mint festő). A szövőiskolába bekapcsolódott, sőt később vezető szerepet kapott Frey Rózsa és Frey Vilma (a későbbi Remseyné) és Boér Lenke. Néhány évvel később telepedett le Gödöllő másik felében Raáb Ervin festőművész, aki szintén részt vett a kolónia életében. A kolónia élete baráti, sőt családias volt. Lelke és tanácsadója apám, mindig a szeretet és megbocsátás alapján. Hányszor mondta nekünk: inkább tízszer csalódj úgy, hogy valakiről azt hiszed, hogy jó, pedig rossz, mint egyszer fordítva. Meg kell említenem mellette anyámat, aki a kolónia fiatalabb asszonyainak és anyáinak volt a tanácsadója és segítsége. A kolónia szellemére nagy hatással voltak Leo Tolsztoj gondolatai. Nagy Sándor feleségével esküvőjük után (1902) Oroszországba tettek utazást és Tolsztoj otthonában is jártak. Levelezésben is álltak vele. Itt említek meg egy jó néhány évvel későbbi eseményt: Juhász Árpád, akinek családja a Bácskából származott, ismertette össze apámat a zombori születésű Schmitt Jenő filozófussal, aki Tolsztojjal összeköttetésben állott és informálta őt a magyarországi szocializmus helyzetéről. Apám gyönyörűen zongorázott és nagyon szerette a klasszikus zenét (Bach, Mozart és különösen az északi Sibelius). Vasárnap zenedélutánok voltak a műteremben: volt egy remek Bechstein-zongorája. Budapestről is gyakran kijöttek zongora- és hegedűművészek (pl. Országh Tivadar). Évente egyszer kosztümös estély volt a műteremben. Egy nagy szekrény tele volt népviseleti és történelmi kosztümökkel, ez utóbbiakat ő tervezte korhű minták, képek után. Történelmi képein (pl. Zách Klára) modelljeit ezekbe öltöztette és úgy készítette vázlatát. A későbbi években Raáb Ervin műtermében is voltak ilyen kosztümös esték, műsorokkal. Éveken át a kolónia programja volt a heti kétszeri összejövetel a mi lakásunkban, ahol felolvasásokat tartottunk. Részben apám és Nagy Sándor megjelent írásainak, cikkeinek felolvasása, részben klasszikus művek (Szophoklész, Shakespeare) vagy a kor írói (Anatole France, Maeterlinck) akkor megjelent művei felolvasása. Az orosz irodalom is szerepelt: Tolsztoj elbeszélései, Gorkij Csudra Makar és Gogol Bulyba Tarasz című regényei. A női részvevők közben kézimunkáztak: olykor apám le is skiccelte őket. Kedélyes teázás fejezte be ezeket az estéket. Én voltam a legfiatalabb résztvevő, testvéreim már aludtak ilyenkor. Még megemlítem, mint a kolónia tagjait összekötő kapcsokat: a közös kirándulásokat és a sportot. A sportok közül elsősorban az úszást és a sízést. Nagy Sándor gerelyt is dobott és futott. Kis uszoda is volt Gödöllőn, de a legkellemesebb az erdő végében, egy kis völgyben fekvő, fákkal körülvett szentjakabi tó volt. Több képen is szerepelt, kellemes, lágy vize volt, csónakázni is lehetett rajta. Kb. negyvenpercnyi séta volt otthonról, árnyas erdőn keresztül. Ide egész napos társas kirándulásokat is szerveztünk. A sízés még meglehetősen ismeretlen volt Magyarországon. A svéd Belmonte hozatott először hazájából két pár sít, majd Akseli GallenKallela, a hírneves finn festő (a Kalevala illusztrátora), aki egy ideig Budapesten élt a családjával, és apámmal szoros barátságot kötött, ö látta el a gödöllői kolóniát kilenc pár finn sível és kellékeivel. Gödöllő lankás, dombos vidéke alkalmas volt a sízésre, egyes helyeken komoly, meredek lejtők is voltak. Ha két külön úton járó síző összetalálkozott, „Suomi" szóval köszöntötték egymást. Még egy dolgot akarok megemlíteni: a kolónia egészségügyét. Apám gyenge alkatú volt, gyerekkorában sokat betegeskedett, de nagy akaraterővel küzdött ellene, minden lehetőt megtett az egészség megóvására és munkaképességének megtartására, gyerekeinél és környezeténél is. Az étrend főbb tételeit felsorolom: étkezés főleg növényi, továbbá tej, tojás és minden étkezéshez télen-nyáron gyümölcs. Kicsi gyerekeknek is gyümölcslé. Hol volt még ez akkor? Orvos ismerősei szörnyülködtek: hogy mer nyers gyümölcsöt adni kétéves kor előtt? Ö ösztönösen is érezte, hogy ez jó. S neki lett igaza. Az étkezések pontos beosztása, este korán nem vacsora, hanem uzsonna: tej, kakaó, vaj, méz, gyümölcs és saját őrlésű búzából készült kenyér. Öltözködés: az egész kolónia szandálban járt, lehetőleg harisnya nélkül (akkor 9