A gödöllői művésztelep 1901-1920 (Városi Helytörténeti Gyűjtemény, 1981)
A gödöllői művésztelep tagjainak rövid életrajza
A gödöllői művésztelep tagjainak rövid életrajza Freeskay Endre (Máramarossziget, 1875 - Budapest, 1919) Tanulmányait az Iparrajziskolában kezdte, majd Bécsben és Münchenben folytatta. A szolnoki művésztelep tagja volt 1907-ig, első kiállításukon, 1903-ban már szerepelt képeivel. 1907-től tagja a gödöllői művésztelepnek. Pasztell* és olajfestményei, rajzai az ország legkülöbözőbb vidékeinek tájait, falusi részleteit örökítik meg. Gödöllői faliszőnyegei is természeti motívumok stilizált változataiból szerveződnek dekoratív rendbe. 1910 körül hosszú utazást tett Európában. Utazása közben számos tengerparti tájképet festett Dalmáciában (Veranda a tengerparton, 1909. Kecskemét, Katona József Múzeum), Angliában. Festményeinek tanúsága szerint bejárta a Felvidéket is. Rendszeres kiállítója volt az OMKT tárlatainak, ahol 1914-től már mint budapesti művész szerepelt. 1919-ben ötödmagával a Nemzeti Szalonban rendezett kiállítást. A világháborúban megbetegedett, 1919-ben halt meg a lipótmezei tébolydában. Borongós hangulatú tájképei közül néhányat a Magyar Nemzeti Galéria őriz. Juhász Árpád (Zombor, 1863 - Budapest, 1914) Lötz Károly tanítványa volt a Mintarajziskolában, majd a mesteriskolában Körösfőivel együtt. 1890-ben kapott rajztanári diplomát. Tanulmányai közben Zomborban élt és tanított, itt ismerkedett meg a filozófus Schmitt Jenő Henrikkel, akinek eszméi rajta keresztül találkoztak a gödöllőiek nézeteivel. Számos rajzon örökítette meg környezete életét, piaci jeleneteket, a közeli tájakat. 1905-ben telepedhetett le Gödöllőn, s haláláig ottani lakos maradt, bár mint a Malonyay-kötetek (A magyar nép művészete) fő illusztrátora, rengeteget járta az országot. A Néprajzi Múzeumban őrzik tusrajzait, melyek egyrészt pontos, általában többoldalú ábrázolásai a viselettípusoknak, másrészt életképszerű jeleneteknek (dunnavásár, templomozás stb.). Utolsó éveiben szinte állandóan Mezőkövesden tartózkodott. Iparművészeti munkái, tervei (posztófaldísz, fafigurák) a matyó viselet és szokások elmélyült művészi áttételei. Emellett igen sok tájrajzot készített tollal és ceruzával. Érzékenyen követik vonalai a tájak alig észrevehető, apró változásait, Gödöllő környékének enyhe dombhajlatait, egyegy magányos fával vagy facsoporttal hangsúlyozva az Alföld beláthatatlan végtelenségét. Olajjal festett képeinek nagy része Mezőkövesden, néhány pedig 1913-ban Dalmáciában készült. 1909-ben Párizsban járt tanulmányúton, 1912-ben a Nemzeti Szalonban rendezett közös kiállítást Faragó Gézával. Nagy dekoratív falfestményeket is készített, melyek azóta elpusztultak (Sopron, iskola, budapesti Fehérvári úti iskola, egykori Rémy Szálló, Ludovika). Ezeken a munkáin népművészeti motívumokat és népszokásokat dolgozott fel. Hagyatéki kiállítását, árveréssel egybekötve, 1916-ban rendezte meg Körösfői. A szövőműhely két kiváló szövőnőjét, Frey Rózsát és Vilmát, unokahúgait ő hívta Gödöllőre. Frey Rózsa (Für, 1887 - Szentendre, 1975) a szövőműhely vezetője volt. 1913-ban Svédországban járt tanulmányúton, onnan növényi fonalfestésről szóló könyvvel tért haza, valamint egy mintakönyvvel, benne a gödöllőiekével rokon, geometrikus formakincsű ábrákkal. Vázlatfúzeteiben számos hímzés és kisebb szőnyeg terve maradt fenn. A világháború alatt ment féijhez, és hagyta el Gödöllőt. Frey Vilma, 1912től Remsey Jenő felesége a szövőműhelyben a műhelyrajzok készítője volt. Akvarelljeit a család őrzi. Körösfői-Kriesch Aladár (Buda, 1863 - Budapest, 1920) Tanulmányait a Mintarajziskolában kezdte 1880-ban Székely Bertalan tanítványaként. Gyakori vendég volt Székely szadai tanyáján is. 1882-től Lötz Károly festészeti osztályába is járt. 1883-ban kapott rajztanári diplomát. A Képzőművészeti Társulatnak 1886-tól tagja, történelmi képekkel szerepelt a kiállításokon. 1888-ban nevezték ki a Műegyetem rajzi tanszékén tanársegédnek. 1889-ben hosszabb külföldi tanulmányútra indult: a müncheni akadémián Liezen-Mayer Sándor tanítványa, Velencében Eugen von Blaas akadémiáján tanult s kötött barátságot Tom van Dreger bécsi festővel, akivel később a diódi művésztelepen is együtt dolgozott. Az államtól római műteremösztöndíjat kapott a Palazzo Veneziába. Itt találkozott Nagy Sándorral és a nazarénus Szoldatits Ferenccel. Első szobrászi kísérleteit Rómában folytatta. Hazatérte után, 1893-tól Boér Jenőék gyakori vendége az erdélyi Tövisen és Diódon. 1897-től Lötz mesteriskolájába járt a falfestészetet tanulni Juhász Árpáddal, Székely Árpáddal együtt. Lötz mellett technikai kísérleteket is folytatott. Első nagyszabású művét a millenniumi kiállításra készítette: Az 1568-i tordai országgyűlést. 1896-ban feleségével Olaszországba, Spanyolországba, Párizsba utazott. Rövid ideig járt a Julian Akadémiára. Hazatérve sorozatban nagy
