A gödöllői művésztelep 1901-1920 (Városi Helytörténeti Gyűjtemény, 1981)

A gödöllői művésztelep tagjainak rövid életrajza

megrendeléseket kapott: 1897. falkép a pannonhalmi ezredéves emlékműbe, két falkép az Országházba (átadás 1902ben), oltárkép Tövis templomának. Freskót készít a rákoskeresztúri temetőben, mozaikot a kerepesiben. Négy gobelinje a budai királyi várba került. 1907-ben adja át a Zeneakadémia falképeit. 1909-ben elkészíti a velencei magyar kiállítási pavilon mozaikjait. Megbízást kap a marosvásárhelyi Magyar Közművelődési Ház falfestményeire. 1915-17-ig a temesvári szeminárium dísztermének freskóit készíti, közben festi a Színiakadémia Egressy-termét, a Mester utcai iskola freskóját Budapesten. 1918-ban a pesti szeminárium kis kápolnájába üvegablakot tervez. 1901-ben költözik Gödöllőre családjával. Résztvesz a Malonyay-kötetekhez szervezett erdélyi gyűjtőutakon, közben a világkiállításokon iparművészként sorozatos elismerésben, díjakban részesül. 1907-től az Országos Iparművészeti Iskola tiszteletdíjas tanára, mint a gödöllői szövőműhely vezetője. 1913-ban megalapítja a Céhbeliek művészegyesületét. A világháborúban hadifestőként az isonzói harcok színterén jár. 1918-ban tagja a Nemzeti Tanács Irodalmi és Művészeti Szaktanácsának. A Tanácsköztársaság felmenti a gödöllői szövőműhely vezetése alól. 1920-ban, halála előtt két nappal nevezik ki az Iparművészeti Főiskola rendes tanárává. Medgyaszay István (Budapest, 1877 - Budapest, 1959) Építészeti alapismereteit ipariskolában és különböző építészirodákban sajátította el. A bécsi műegyetemen töltött néhány év után 1904-ben Budapesten kapott diplomát, közben, 1903-ban fejezte be tanulmányait a bécsi művészeti akadémia mesteriskoláján. 1904-6. között tervezte és építette a gödöllői műterem-villákat Nagy Sándor és Leo Belmonte számára, melyek egy új építészeti műfaj meghonosítói Magyarországon, egyúttal Medgyaszay építészetének jellemző vonásait is megmutatják: a népi építészet hatását, a vasbeton alkalmazását, a használhatóságot szem előtt tartó alaprajzot és téralakítást. Az 1906-os milánói világkiállítás magyar szekciójának és egy „Művészember otthona" tervéért aranyérmet nyert (utóbbiban Nagy Sándor munkái szerepeltek). 1907-ben tervezte a Veszprémi Színházat vasbeton szerkezettel, melyet Nagy Sándor murális munkái díszítenek. Az épület sikerét mutatja, hogy a későbbiekben több hasonló megrendelést kapott. Népi hagyomány és új építészet ötvözete a rárosmulyadi templom (1908-1910), amit Sidló szobrai, a halál angyalai koronáznak. Többi templomépületén is szimbolikus jelentőségű a kalotaszegi toronytípus és a különböző szerkezetű famennyezet alkalmazása. A népi építészet mellett - kortársaihoz hasonlóan - ő is kereste Keleten a magyar építészet gyökereit, mint egy-egy megvalósult kísérlete (Mátraháza, szálloda) és indiai utazása mutatja. 1924-ben Hollán-díjat, 1930-ban Greguss-díjat kapott, különösen a vasbeton alkalmazása terén kifejtett, nemzetközileg is elismert újításaiért. 1925-től a felszabadulást követő évekig tanította a felnövekvő építészgenerációkat a műegyetemen. Mihály Rezső (Rudolf) (Budapest, 1889 - Balatonalmádi, 1972) Müller festékgyáros gyermekeként született, az ő részvénytársaságuk hirdette az 1910-es években a Gödöllőn kikísérletezett temperafestéket. Magyarosított nevét 1909-től használta, amikor már a művésztelepen működött. Párhuzamosan a KÉVE művészegyesületnek is tagja lett. 1907ben Berlinben tanult. 1908-ban költözött Gödöllőre, ahol 1913-ig tartózkodott. Számos meseillusztrációt készített, faliszőnyegben is (Iparművészeti Múzeum tulajdonában). Könyvművészeti munkája a Bariék kalandjai a nagyvilágban c. mesekönyve (KÉVE kiadása, 1910). Tőle származik a verses mese, az illusztrációk és a könyvdíszek is. A gödöllőiek és az angol Beardsley témaköre, szimbolizmusa ötvöződik Trisztán és Izolda c. tusrajzsorozatában. Stílusa Kozma Lajoséhoz is erősen kötődik. A KÉVE 191 l-es kiállításán Mihály Gödöllőn szőtt szőnyegei Kozma enteriőijét díszítették. A gödöllőiek Kalotaszeg-kultusza őt is Erdélybe csábította (1910-11). Ott készült grafikáit a Néprajzi Múzeum őrzi, egyik főművét, a „Kalotaszegi asszonyok tűz mellett" címűt a Kecskeméti Katona József Múzeum. Mezőkövesdi útjainak emléke a Matyó nő portréja c. akvarell. 1912-es párizsi tartózkodása után grafikai stílusa megváltozott. Éles körvonalai eltűnnek, s leheletnyi színeknek adják át helyüket. Későbbi akvarell tájképei is ebben a stílusban készültek. Szőnyegtervezéssel a 20-as években is foglalkozott a MANUS Szövőművészeti Műhely keretében. Mihály Rezső felesége a diódi Boér Lenke volt, számos gobelin (főleg Nagy Sándoré) és már szőnyeg kivitelezője. Házasságkötésük után hagyták el Gödöllőt. Moiret Ödön (Budapest, 1883 - Bécs, 1966) Tanulmányait Budapesten, Bécsben és Brüsszelben végezte. Ösztöndíjasként Rómában és Bécsben járt. 1907-ben kapcsolatba került a gödöllői mesterekkel, amint ezt elsősorban miszticizmussal színezett klasszicizáló rajzai mutatják. Tanulmányúton járt Olaszországban, majd újra Bécsbe ment, ahol Edmund Hellmer tanítványaként dolgozott. 1908-ban, más gödöllői mesterekkel együtt, a KÉVE alapító tagjai között találjuk. 1910-ben letelepedett Budapesten, s a Műegyetem szobrászati tanszékének lett a vezetője. 1920-ban Bécsbe emigrált, de Budapesten továbbra is kiállított. Korai, szecessziós jegyeket mutató művei után (Illúziók temploma) érett műveiben egyre erősebbé vált az A. E. Hildebrand által képviselt klasszicizáló út követése. Kiemelkedő munkái: Léda 1909, Női képmás 1911 körül, Venus genetrix 1912. Jelentősek plakettjei és domborművei (Beethoven; Vénusz születése - 1916 előtt). 1930-ban tervezte meg Körösfői-Kriesch Aladár síremlékét.