A gödöllői művésztelep 1901-1920 (Városi Helytörténeti Gyűjtemény, 1981)

Keserü Katalin: A gödöllőiek művészete

A gödöllőiek művészi hitvallásukat allegorikus kompozíciókban is megfogalmazták. Nagy Sándor Fogadalom c. gobelinjén a földre boruló nőalak jelentését magyarázó felirat: Rávetem egész testemet, hogy megvédelmezzem az ideákat, amelyekért vagyok. A preraffaeliták második nemzedéke építette így fel allegorikus műveit, nem találva meg a mondandóját teljességében kifejező képi szimbólumot. Hasonlóan csak a feliratok segítségével értelmezhető világosan az egykori Nemzeti Szalon hat üvegablaka. Nagy Sándor és Körösfői a békét, szépséget jelentő művészetet, annak és féltve óvó művelésének szükségét fogalmazta meg nőalakokkal és néhány szavas kísérőszöveggel. A Zeneakadémia központi falképén, A művészet forrásán hasonló eszközökhöz folyamodott Körösfői, bár gondolatának mélységét az alakok felfokozott, szinte extatikus mozdulataival is érzékeltetni akarta. A Zeneakadémia földszinti előcsarnokának freskói viszont idegen elemek segítsége nélkül, festői eszközökkel szólnak a Művészetről, hatásáról, valamint a szecesszió és szimbolizmus hite szerint a zenében összeolvadó különböző művészetek egységéről. Zichy Istvánnak az emeleti kisterem előtt látható freskója is e gondolat jegyében fogant. Témáik szerint ezek életképek, de az ünnepélyes menetek (Magyar lakodalmas menet a 14. században, Egyházi körmenet a 14. században) lassú ritmusa, az angyalalakok és muzsikálók révén a téma valódiságát átszellemítő ábrázolás, a lágyan ívelő virágfüzérek ill. mozdulatok segítik a művészt a Zene, azaz a Művészet szimbólumának létrehozásában. A gödöllőiek eszmei fogantatású művei közül ezekben találhatók meg a szimbolikus tartalmat hordozó szecessziós festői megoldások. Tulajdonképpen Körösfői művésztársairól készített portréi is a művészet jelképeinek tekinthetők. Bennük látta a festő korának igazi „hőseit", akik a szépség jegyében tanítják az emberiséget, s viszik előbbre általa (Beck Ö. Fülöp portréja). Gödöllői szövőnőkről festett arcképei az ideális belső szépség és teljes élet, a művészet által kiteljesedett élet szimbólumai. Ennek a szépségnek megfogalmazása Zichy István Kezek c. festményének finom mozdulatú nőalakja is. Körösfői a szeretetet tartotta a másik alapvető erőnek, s ez áthatotta a gödöllői művésztelepet, profán témájú kompozíciókat is. Elsősorban a csendes, meghitt együttlét és élet jelképei család- és madonnaképeik, melyeken a vallásos tartalom mint szeretet-vallás jelentkezik. Faliszőnyegekben (Körösfői: Család), festményeken, reliefben (Sidló: Család), plaketten (Moiret: Anya gyermekkel), rajzokon (Nagy Sándor: Család tájban, Nagy Sándorné: Anya gyermekkel), körplasztikákban (Moiret: Anyaság), írásban egyaránt megfogalmazták mondandójukat. Gyermekképeiket és gyerekeknek készített illusztrációikat is a művészetben kifejezhető szeretet nevelő hatásának igénye jellemzi, miként a századfordulón mindenütt nagy lendülettel sokasodó mesekönyv-illusztrációkat. Ugyanígy a gyümölcsöző szerelem és harmonikus együttlét témája volt az egyetemes szecessziónak és az e témában az újjászületést, a megfoghatatlant, az örökkévalóságot kereső szimbolizmusnak is. Külön csoportot alkotnak a gödöllőiek tájképei. Körösfői, Zichy, Raáb Ervin, Freeskay Endre, Juhász Árpád festményei, litográfiái, pasztelljei és ceruzarajzai lírai tájképek. Valóság és benső látomás összefonódásai. A város - Remsey kivételével - nem ihlette meg őket. Remsey Jenő és Zoltán viszont - Mednyánszky hatására - érzékenyen reagált a megnyomorított emberek életének eseményeire, színterére (Remsey Jenő: Kikötő, Remsey Zoltán: Szegény emberek). Városellenségük beilleszkedett a gödöllőiek élettől elvonuló, azt a művészet segítségével mégis jobbítani akaró munkásságába.