Czeglédi Noémi - Fábián Balázs: „Birodalmam alatt…” (Gróf Graojalkovich Antal) Gödöllő mezőváros élete a 18. században (Gödöllői Múzeumi Füzetek 12. Gödöllői Városi Múzeum, 2011)
Czeglédi Noémi – Fábián Babízo: Fejezetek Gödöllő 18. századi fejlődéséből
terhekben és előnyökben részesült, mint a helyi tagok. Köteles volt megjelenni az esztendős és kántor céhgyűléseken, az úrnapi körmeneten. E kötelezettségek alól csak a Váctól való távolság menthette fel őket. Aki kétórányi távolságnál messzebb lakott, annak nem kellett megjelennie. A tagdíjat sem kellett személyesen befizetnie, beküldhette azt mással is. A mesterdíjnak és az évi járuléknak csak a felét fizették a vidéki mesterek. Ha azonban az évjárulék fizetését elmulasztották, akkor büntetésből annak a kétszeresét voltak kötelesek megfizetni. A vidéki mestereknek ugyanúgy, mint a váciaknak, tökéletes szakmai ismeretekkel kellett rendelkezniük. Tarthattak inasokat és legényeket, inasokat szabadíthattak lel. A céhbe való belépésüket feltételekhez kötötték. Csak úgy vették fel őket, ha ígéretet tettek arra, hogy nem mennek Vácra lakni. Aki mégis beköltözik annak újból vizsgaremeket kellett készíteni és a mesterdíjat is újból be kellett fizetni." Vidéki tagjaik voltak a szűcsöknek, német vargáknak, kőműveseknek, asztaJosoknak, szűrszabóknak, molnároknak. A legnépesebb vidéki taglétszámmal a kovács és a kerékgyártó céh rendelkezett. A céh fennállásának közel 150 éve alatt 149 vidéki kovácsmester, és 72 vidéki kerékgyártó tagja volt. Gödöllőről az első kovácsmestert 1792-ben vették fel a váci kovács és kerékgyártó céh tagjai közé. A vidéki céh tagok mindegyike római katolikus vallású volt, a céh követelményeinek megfelelően. 10 0 A céhek szervezeti keretein kívül is tevékenykedtek önálló iparosok. A céhes mesterek kontárnak tekintették azokat a kézműveseket, akik mesterségüket nem céhbeli mesternél tanulták, nem fizették ki az inas felvételért és a felszabadulásért a céhnek járó díjat. A kötelező inas-, legény-, és vándoréveket nem töltötték le. Nem készítették el a céh által meghatározott — gyakran igen költséges — remekmunkát vagy nem fizették ki a céhbeállásért járó magas felvételi taksát. 101 Kontárnak számítottak azok a mezővárosi és falusi iparűzők is akik, legtöbbször anyagi eszközök hiányában, nem válthattak ki privilégiumot, így képtelenek voltak saját céhet létrehozni. A kontárok köe^'— 99 Duray, 1912. 16. p. 100 Györe, 2002. CD-ROM. 101 Eperjessy, 1967. 140. p.
