Czeglédi Noémi - Fábián Balázs: „Birodalmam alatt…” (Gróf Graojalkovich Antal) Gödöllő mezőváros élete a 18. században (Gödöllői Múzeumi Füzetek 12. Gödöllői Városi Múzeum, 2011)

Czeglédi Noémi – Fábián Babízo: Fejezetek Gödöllő 18. századi fejlődéséből

zé sorolták azokat a parasztiparosokat is, akik számára az iparűzés kiegészítő tevékenység volt a földművelés mellett. Többségük a zsellérek társadalmi rétegéből került ki. Az 1800-as években kiadott udvari rendeletek tiltották a kontárok működését. Azokon a településeken, ahol céhek voltak, nem működhettek himpellérek.

1

0" A céhszabályzatok a legszigorúbban jártak el a kontárok ellen, akik sok esetben ronthatták a mesterség hírnevét. Olyan falvakban és mezővárosokban, ahol céhek nem működtek, a szabályzatok nem tiltották be a kontárok tevékenységét. Az ilyen településen élő mester akkor folytathatott ipari tevékenységet, ha engedélyt kért és kapott a földesúrtól. Dolgozhatott egyedül, de legényt is fogadhatott, de a legénynek „Tanúságlevelet' már nem adhatott, ezt is a földesúrtól kellett kérni.

1

0'

1 A 18. század során Gödöllő mezővárosa igen sokat változott. A nemzetiségi és vallási tekintetben is gazdagodó lakosság egy, a század második felében folyamatosan épülő településsé vált. A változást és fejlődést egy racionálisan gondolkodó, anyagi és társadalmi érdekei szerint cselekvő barokk főúr, Grassalkovich 1. Antal irányította. Az arisztokrata hivatalnok nemcsak a saját életpályáján érte el a kor adta lehetőségei közül a legtöbbet. Városunk abba a szerencsés helyzetbe került, hogy Grassalkovich döntése révén, lehetőséget kapott a fejlődésre. Az adott történelmi időszak, a földesúr koncepciója és a földrajzi fekvés által meghatározott helyzetben, feltételezésünk szerint, a legdinamikusabban változott. Ez a változás napjainkban is pozitív befolyást gyakorol Gödöllő, a ma élő gödöllői polgárok életére. 102 Eperjessy, 1967. 138. p. 103 Eperjessy, 1967. 138. p.