Czeglédi Noémi - Fábián Balázs: „Birodalmam alatt…” (Gróf Graojalkovich Antal) Gödöllő mezőváros élete a 18. században (Gödöllői Múzeumi Füzetek 12. Gödöllői Városi Múzeum, 2011)
Czeglédi Noémi – Fábián Babízo: Fejezetek Gödöllő 18. századi fejlődéséből
feleslegben, vagy ha akadt rá vevő. Emellett a téglások nem konvenciós alkalmazottak voltak, hanem 1 000 db tégla égetése után kaptak 1,80 forintot. % Az építkezések természetesen sok más jellegű munkát is adtak a településen élő mesterembereknek, például az ácsoknak és kőműveseknek. Azonban gyakori volt, hogy más vidékekről, gyakran külföldről érkező mesteremberek is dolgoztak a gödöllői építkezéseken." 7 A mesterségek kutatásában igen fontos Iorrásnak számítanak a Váci járás taxalista összeírásai, melyek helységek szerint vették számba a kézműveseket. Ezek az összeírások, az egész 18. századot végig kísérték, a lajstromoknak csak töredékük maradt fönn. A taxát fizető kézművesek számáról olvashatjuk ki belőlük az adatokat. Az 1718-as taxalista összeírás a katonai összeíráshoz hasonlóan, Gödöllőn említ kovácsot, molnárt és mészárost. 1724-ben és 1726ban szintén kovács, molnár és mészáros tevékenykedett a faluban. 1730-ban a taxalisták száma egy kovácsra és egy mészárosra apadt. 1733-ban azonban a kovács és a mészáros mellett már két molnárt is feljegyeztek. 1751-ben ismét egy kovács egy mészáros és egy molnár volt a taxát fizetők között. 1756 és 1758 közt 3 molnárt és egy mészárost vettek lajstromba. 1 759-ben és 1 760-ban mészárost, kocsmárost és molnárokat jegyeztek fel." 8 Gödöllőn céhek - a Pest környéki mezővárosokhoz és falvakhoz hasonlóan — csak a 19. század első felében alakultak. A mesteremberek egy szűk része azonban, mégis fontosnak tartotta azt, hogy céhtag legyen. Ők 1792-től kezd ve a váci céh hliális tagjai voltak. Vác, mint kereskedelmi és gazdasági központ jelentős szerepet töltött be a vidék életében. Ezért a környéken fekvő falvak és mezővárosok iparosai a váci céhek tagjai közé kérték fölvételüket. Őket a jegyzőkönyvek általában „filialis"-nak nevezték. A vidéki mesterekkel kapcsolatos ügyeket is a céhlevél szabályozta. Ezek kimondták, hogy szabad a más helyen lakó vidéki mestereket felvenni a tagjaik közé, de az articulusokat (szabályzatokat) oda kölcsönözni, és fiókcéheket alapítani tilos volt. A filiális tag ugyanazokban a 0"í« 96 Wellmann, 1933. 161. p. 97 Varga, 2000. 33. p. 98 PML. K. IV. 23/a., Pest-Pilis-Solt Vármegye Adószedőjének iratai. 2/ CP II. 67. 1718.
