Czeglédi Noémi - Fábián Balázs: „Birodalmam alatt…” (Gróf Graojalkovich Antal) Gödöllő mezőváros élete a 18. században (Gödöllői Múzeumi Füzetek 12. Gödöllői Városi Múzeum, 2011)
Czeglédi Noémi – Fábián Babízo: Fejezetek Gödöllő 18. századi fejlődéséből
években fokozatosan fejlődött és a 18. századtól jelentős szerepet játszott a település gazdasági életében. A szőlőművelés helyszínei a 19. század derekáig határozottan elkülönültek az egy-egy település határában található egyéb művelési területektől. A szőlők a számukra legalkalmasabbnak tartott határrészeken, egy vagy több összefüggő tömböt képeztek, melyeket a magyar nyelvterület túlnyomó részén hegynek neveztek. A gödöllői szőlőhegyen szinte mindenkinek volt saját területe, ez alól még a zsellérek sem voluik kivételek. K" Az ún. óbesnyőinek nevezett terület és a szadai határhoz közel eső Öreghegy volt Gödöllő legrégebbi szőlőterülete. Itt 226 kisebb-nagyobb úrbéri szőlőbirtok volt. Ehhez a szőlőterülethez tartozott az Öreghegy, a Boncsok, a Pazsak és a Présházdűlő. A szőlőföldek hosszú vékony parcellákra voltak osztva, melyek többségén épület is állt. A szőlőterületek háromfélék voltak a faluban: a telekhez tartozók, a telekhez nem tartozók, de a jobbágy tulajdonát képzők és az újonnan beültetett, előre meghatározott évig adófizetés (szőlődézsma vagy hegyvám) alól mentes szőlők. A jobbágyszőlők mellett voltak az uradalmi szőlőbirtokok. A parasztok kezelésében lévő szőlőterületek körülbelül a tízszeresét tették ki az uradalmi szőlőknek. A régi szőlőhegyeken a parcellák általában szabálytalan alakúak voltak. A 18. századtól kezdődően egyre általánosabb lett, hogy a szőlőtelepítésre kijelölt területet nagyobb egységekre, dűlőkre tagolták, majd ezeket tovább bontva kisebb egységekben osztották ki a művelésre vállalkozó személyek közt. A jobbíígyok a szőlőtermelés fejében kötelesek voltak hegyvámot fizetni a löldesuruknak. 1726-ban az újonnan beültetett szőlő után a jobbágyok kedvezményt kaptak, aki új területet ültetett be szőlővel, az 1—5 évig terjedő haladékot kapott a hegyvám befizetésére. A település bortermelésében a 18. század elején lassú, majd később egyre gyorsuló fejlődés muUitkozott. 1725-ben 12 akó bora termett a községnek. 1726 és 1737 között 349 akó bort termeltek a faluban, ebből 1730-ban 23 akót. A következő években ugrásszerű fejlődés indult meg. 1741-ben 440, 1743-ban 740, 1757-ben 782 akó bor került a hordókba. 1760 és 1771 között pedig 1886 akó bort termeltek a helyi gazdák. Volt olyan jobbágy, aki 30 akó bort termelt I 0 év alatt, de volt olyan is, egy Tóth 80 Nóvák, 2005. 218-219. pp.
