Czeglédi Noémi - Fábián Balázs: „Birodalmam alatt…” (Gróf Graojalkovich Antal) Gödöllő mezőváros élete a 18. században (Gödöllői Múzeumi Füzetek 12. Gödöllői Városi Múzeum, 2011)
Czeglédi Noémi – Fábián Babízo: Fejezetek Gödöllő 18. századi fejlődéséből
György nevezetű jobbágy, aki 1741-ben az összesen termelt 440 akóból 30 akót termelt egymaga. A jobbágyok leginkább vörösbort termeltek. Minősége nem lehetett valami jó. A minőség helyett inkább a mennyiséget helyezték előtérbe, de így is szép jövedelmet jelentett a falu lakói számára. 1728-ban a szőlőskertben egy kapáson átlagban egy csöbör bor termett, amit részben ellogyasztottak, részben pedig 1 forint 25 dénárért eladtak. 8 1 A szőlőtőkék közt már ekkor megjelentek a gyümölcsfák, például a cseresznye és a szilva. A gyümölcsfák térhódítására csak a filoxéra pusztítása után került sor. A szőlőhegyekhez és szőlőskertekhez bizonyos építmények is hozzátartoztak. A kisparcellás paraszti borvidékeken a szőlőparcellák többségén különböző, a bor készítésére és tárolására szolgáló épületek álltak. Szinte minden borvidékünkön találhatók egyszerű, nádból korcolt vagy venyigekévékből összeállított, felmenő fal nélküli, téglalap vagy kör alaprajzú kunyhók. Ha munka közben kimelegedtek, ide tették a feleslegessé vált ruhadarabokat, délben itt ettek és pihentek, s ha vihar jött, ide húzódtak be. A távolabb lakó birtokosok, akik a szőlőmunkák idején huzamosan a hegyen tartózkodtak, többnyire állandó épületeket emeltek szőlejükben. Ezek az egyosztatú, üres fedélszékű, tűzhely nélküli formáktól a szobakonyhás, tűzhelyes, kocsiszínnel, lőállással ellátott lakóházformákig számtalan változatban előfordultak a szőlőhegyeken. A szőlőhegyeken mindig szükség volt olyan fizetett alkalmazottakra, akik egész évben őrizték a szőlőket. A faluközösség által éves szolgálatra felfogadott, fizetett alkalmazottakat csősznek hívták. Számuk a szőlőhegy kiterjedésétől függően változó volt. Ők ellenőrizték a gyepűk, árkok, kapuk, utak épségét, figyelték a tolvajokat és a kóborló állatokat. A csősz többnyire a szőlőhegyen felépített csőszházban lakott. A gödöllői határban a település lakosságának rétje, kaszálója csak kis területen volt. A legnagyobb rét Besnyő határában volt, melyet folyamatosan kaszáltak. Ennek területe igen kicsi volt, a 18. század elején évente 16 szekér szénát termett. A széna jelentős részét a környező pusztákról, Babairól és Egerszegről szerezték be. A szomszédos Babaton évente 20 szekér szénát kaszáltak. A rétek rossz — 81 Borossy, 1997. 1183. p.
