Czeglédi Noémi - Fábián Balázs: „Birodalmam alatt…” (Gróf Graojalkovich Antal) Gödöllő mezőváros élete a 18. században (Gödöllői Múzeumi Füzetek 12. Gödöllői Városi Múzeum, 2011)
Czeglédi Noémi – Fábián Babízo: Fejezetek Gödöllő 18. századi fejlődéséből
tás kert, akkor annak a határban alakították ki azt. Az ilyen kertek többsége a Rákos patak mentén, az Alvégen túli területeken volt.'*' A kerteket nagyságuk szerint három kategóriába sorolták. Az első osztályba azok kerültek, melyek hosszúak és keskenyek voltak. Ezeket az udvar folytatásaként alakították ki. Többnyire káposztáskertből, szérűskertből és kaszálóból álltak, de sokak itt termelték a kukoricát is. Ezek mindegyikébe harmadfél pozsonyi mérő búzát lehetett vetni. A kertek azért voltak hosszúak, mert a Rákos patak kettévágta a telkeket, így azok közepén vizes lápos terület alakult ki. Ez a vizenyős terület lehetetlenné tette azt, hogy a szérűt biztonságosan elhelyezzék rajta, így ezt a vizes rét utáni területen alakították ki. A szérű a nyomtatás elengedhetetlen helyszíne volt. A második osztályba tartozó kertek szintén a házak mögött kaptak helyet, de ezek már jóval kisebbek voltak, csak káposztás- és szérűskertből álltak. Ezekbe másfél kiló búzát lehetett vetni. A harmadik osztályba ti legkisebb kertek tartoztak, szintén a belső telek részeként, itt már csak a szérűskertnek és némi kukoricának volt elegendő hely. Ezekbe már csak 1 kiló búzát lehetett volna vetni. Akiknek ilyen kicsi volt a belső kertjük, azoknak a határból szakítottak ki káposztás kertnek való területet. 7 7 A jobbágytelekhez kenderföld is tartozott, mely kicsi volt, s minden évben trágyázni kellett, mert nagyon rosszul teremtek. Az 1 760as évek végén egy gazdának akkora kenderföldje volt, hogy azt egy ekével fél nap alatt felszánthatta volna, abba egy kiló gabonát vethetett. A mezőváros kukoricás földje a babati pusztán volt, ahol egy egész telkes jobbágy egy kiló kukoricát vethetett el. 7 8 Gödöllőn a löldművelés egyik legfontosabb ága a szőlőtermelés volt. A Gödöllő mellett lévő Margita-hegy lankáin már az 1500-as évek második felében zajlott szőlőművelés, 7'' mely a török utáni 76 Fényes, 1851. 58. p. A településről megmaradt kéziratos térképeken is jelölik ezeket a kerteket. GVM TA. 2. 77 Ide már csak egy szakasztó véka búzát lehetett volna vetni. A véka általánosan ismert gabonamérő edény volt, nagysága tájanként változott, 25 és 30 liter közt változott. Később az egységesített méretét 30 literben állapították meg, ez kb. 25 kg. búzának felelt meg. A vékában lévő vetőmaggal gyakran a bevetendő terület nagyságái is mérték. A vékás általában 300 négyszögölnyi területet jelentett, és négy vékás tett ki egy magyar holdat. Paládi-Kovács, 2001. 426. p. 78 Nóvák, 2005. 219. p. 79 G. Merva, 2007. 117. p.
