Czeglédi Noémi - Fábián Balázs: „Birodalmam alatt…” (Gróf Graojalkovich Antal) Gödöllő mezőváros élete a 18. században (Gödöllői Múzeumi Füzetek 12. Gödöllői Városi Múzeum, 2011)
Czeglédi Noémi – Fábián Babízo: Fejezetek Gödöllő 18. századi fejlődéséből
a búza, az árpa és a kétszeres'' 7 is háttérbe szorult. A rozs még a következő évszázadokban is Gödöllő lő kenyérgabonája volt, ezért a lakosság búzának nevezte. Két fajtáját termelték, a közönséges és a nagy szemű, gazdag rozsot. Ez utóbbi híres helyi rozsfajta lehetett, mert Grassalkovich több esetben is adott belőle vetőmagot ajándékba.'' 8 Kölest, tönkölyt és pohánkát is termeltek. A gabonafélék közül csak a zab közelítette meg a rozs termésének mennyiségét. A belső telkek kertjeiben termesztettek babot, lencsét és borsót, az újonnan leitört löldeken pedig dinnyét. 6" Fontosabb növénynek számított a káposzta és a kender. A káposzta a középkor óta az egyik legfontosabb zöldség volt a magyarság körében. A savanyítás révén sokáig lehetett tárolni, ezután pedig könnyen a piacra szállítható volt. A kender is nagyon fontos volt a parasztok számára, mert ebből készültek a zsákok, ponyvák, lepedők, abroszok, sőt még az eladó sorban lévő lányok stafírungja is. A 18. század közepétől jelent meg a kukorica, melyet igen hamar nagy területen kezdtek el termelni. A burgonya viszont csak a 19. század elején terjedt el a környéken.'" A termesztett növények közül rendszeresen hasznot csak a kííposzta, a gyümölcs és a bor hozott. Gabonából ritkán maradt felesleg. 7 1 Mivel Gödöllő rozsvidék volt, az aratást sarlóval végezték. 7 2 Ezt a szerszámot eleinte a helyi kovácsok, később a nagyobb hámorok készítették, és vándor árusok juttatták el az ország minden szegletébe. 67 A kétszeres a rozs és a búza keveréke. 68 Az esztergomi érsek is ebből a fajtából kapott vetőmagot a gróftól. I>ásd Wellmann, 1933. 133. p. 69 Bár a dinnyetermesztés sosem vált jelentőssé, hiszen a Grassalkovichok hatvani uradalmához tartozó települések híres dinnyetermesztők voltak. A csányi dinnye napjainkban is igen kelendő. 70 Az 1760-as években Gödöllőtől készült kéziratos térképek is viszonylag nagy kiterjedésű kukoricást jelölnek. GVM TA. 2. Lásd még: Wellmann, 1933. 85. p. 71 Az 1720-as évek végén közepes termés idején egy pozsonyi mérő elvetése után 2 mérő kevert búza vagy rozs lett learatva. IIa mégis maradt valamennyi termékfelesleg, akkora piacon az őszit 50, a tavaszit 30 dénárral értékesítették. Borossy, 1997. 1183. p. 72 A sarló az aratás legősibb szerszáma, legelső változatai már a kőkorszakban megjelentek. A sarlónak két változatát különíthetjük el, a sima élű és a fogazott élű sarlót. Az elsőt leginkább fű vágására használták. A rozs aratásához pedig fogazott élű sarlót alkalmaztak.
