Czeglédi Noémi - Fábián Balázs: „Birodalmam alatt…” (Gróf Graojalkovich Antal) Gödöllő mezőváros élete a 18. században (Gödöllői Múzeumi Füzetek 12. Gödöllői Városi Múzeum, 2011)

Czeglédi Noémi – Fábián Babízo: Fejezetek Gödöllő 18. századi fejlődéséből

Ez az adóterhek nagyarányú növekedését jelentette a gödöllői parasztoknak. A lakosság megélhetésének alapja, s általában jövedelmeinek egyetlen lorrása a mezőgazdaság volt. Gödöllőt a 18. században szinte teljesen körülzárta az erdő. Ez sokkal inkább kedvezett az állattartásnak, mint a iöldművelésnek. A nagykiterjedésű erdők mellett a mezőgazdasági tevékenységnek sem az éghajlat, sem pedig a terület sovány homoktalaja nem kedvezett. Gyakran tetézte a problémát a szél által szállított lutóhomok. Nagy szárazság idején a szél a homokot az elültetett maggal együtt kapta lel és fújta messzire. Ilyen években a termés még a vetőmag mennyiségét sem hozta vissza.

62 A homoknak egyedüli előnye csak az igásállatra nézve volt, mert az ilyen talaj megművelése nem jelentett komoly megterhelést.

6

3 Gödöllőn, a környező településekhez hasonlóan a kétnyomásos földművelési rendszer uralkodott, még a 18. század utolsó harmadában is. A kétnyomásos rendszerben a föld egyik felét ugarnak hagyták, a másik felébe pedig őszi és tavaszi gabonát vetettek Az ugaron hagyott földet gyakran legelőnek használták. Egy egész házhelyes gazda egy nyomásban 30 pozsonyi mérő gabonát termesztett.'

3

4 Az úrbéres szerződés szerint a külső telkek szántóin kívül Grassalkovich I. Antal megengedte a besnyői, babati és az egerszegi puszták használatát a mezővárosnak. A többnyire erdőből és legelőből álló pusztákat nem választotta el határ a gödöllői földektől. Ezekért a vetésből származó hetedet lizették, de az 1760-as években már 150 forint árendát (bérleti díjat) kért a földesúr.

6

5 A szántást négy vagy hat ökörrel végezték, az őszi gabona alá kétszer, a tavaszi alá pedig háromszor szántottak.

6'' A gödöllői homokos talaj uralkodó növénye a rozs volt, mellette 62 Borossy, 1997. 1183. p. 63 Wellmann, 1933. 32. p. 64 Ekkor a területek nagyságát többnyire az elvethető búza mennyiségében adták meg, a nagyobb területeket pozsonyi mérőben, aszerint, hogy hány pozsonyi mérő búzát lehet a területen elvetni. Egy pozsonyi mérő 62,4984 litert tett ki. A kisebb földterületeken már kilóban adták meg a búza mennyiségét. Lásd: Novak, 2005. 219. p. 65 Nóvák, 2005. 218. p. 66 Borossy, 1997. 1183. p.