Czeglédi Noémi - Fábián Balázs: „Birodalmam alatt…” (Gróf Graojalkovich Antal) Gödöllő mezőváros élete a 18. században (Gödöllői Múzeumi Füzetek 12. Gödöllői Városi Múzeum, 2011)
Czeglédi Noémi – Fábián Babízo: Fejezetek Gödöllő 18. századi fejlődéséből
luvar. A termésből, a méhből, bárányból, gödölyéből, a kenderből és a lenből, illetve a borból kilencedet kellett adni. A bordézsmát hegyvámmal meg lehetett váltani. Ajándékként évi 2 csirke, 2 kappan, 12 tojás, 1 icce kifőzött vaj, 30 telek után 1 borjú vagy 1 forint 30 krajcár járt. Cenzus (a házbér helye) címén jobbágytelkenként évi 1 forintot kellett fizetni a földesúrnak. Töredék telkekért arányosan kevesebb adót kellett fizetni. Akinek a telke nem érte el az 1/8-ot, azt a zsellérek közé sorolta az urbárium. A házas zselléreknek évi 18, a házatlanoknak évi 12 nap kézi robotot kellett teljesíteniük. Az egy forint cenzust a házas zsellérek is fizették. Ha a jobbágy utód nélkül halt meg vagy elszökött, javai a földesurat illették. A pusztán maradó telket azonban nem lehetett a majorságba beolvasztani, ezt ismét jobbágykézre kellett adni. Az úgynevezett kis regálék, mint a vadászat, halászat, őrlés, húskimérés, pálinka és sörfőzés, kimérés, vendégfogadó továbbra is a földesúr jogkörébe tartoztak. Engedéllyel, pénzfizetés ellenében bizonyos jogokat a jobbágyok is gyakorolhattak.' 0" A parasztok az adózás lejében a következő juttatásokban részesültek: az úrbérrendezés során a számukra kijelölt löldet haszonélvezet címén birtokolhatták, művelhették. — Cserébe még a földesúri bíróság (az úriszék) ítélkezett felettük. — A sertéseket a gróf erdeiben cenzus ellenében makkoltathatták. 0' Az erdőkben faizási joguk is volt, de szigorúan megszabták, hogy honnan gyűjthettek gallyakat és száraz tűzifát. Az épületfát az uradalom jelölte ki számukra. Gyűjthettek még erdei gyümölcsöt, de a makk leverése és a gubacsszedés már a birtokos jogai közé tartozott. Az úrbérrendezés egységesítő törekvései az eltérő állapotok miatt hol könnyítettek, hol nehezítettek a jobbágyok helyzetén. A korábban török uralta területeken a viszonylagos földbőség miatt nem kellett tartaniuk a földfoglalástól. Számukra a terhek súlyosbodása jelentette a fő gondot. A birtokosok korábban a jobbágyok vándormozgalmai miatt nem kértek, nem kérhettek túl sok adót. A 18. század második leiére a legtöbb esetben kialakult helyi szokás szerint 50 Az úrbérrendezés lebonyolítását lásd: Felhő, 1970. 14-18. pp. 51 Mivel a szapora és könnyen tartható sertés sosem volt dézsmás állat, a jobbágyok szívesen tartották. Ez az oka annak, hogy ma is jobbára disznóhúst eszünk.
