Czeglédi Noémi - Fábián Balázs: „Birodalmam alatt…” (Gróf Graojalkovich Antal) Gödöllő mezőváros élete a 18. században (Gödöllői Múzeumi Füzetek 12. Gödöllői Városi Múzeum, 2011)

Czeglédi Noémi – Fábián Babízo: Fejezetek Gödöllő 18. századi fejlődéséből

szolutizmus jegyében történtek. Az „éléskamra" szerep""' biztosítása mellett az intézkedések felvilágosult voltát az jelezte, bogy az állam a jobbágyokat is alattvalójának tekintette, s igyekezett olyan körülményeket teremteni számukra, melyben állampolgári kötelességüket (mint például az adózás) teljesíteni tudják. A minél tökéletesebb állami ellenőrzés érdekében igyekeztek a parasztok életének minden részletét irányítani, egységesíteni, ezáltal felügyelni. A kisebb közösségek mindennapi életébe való beavatkozás azonban alkalmatlan volt arra, hogy a helyi sajátosságokat, lehetőségeket figyelembe vegyék. Az urbárium mindenek előtt az úrbéres földet"

1' határozta meg, „mivel az Jobbágyoknak köteleooe'geit, ,< minden Adozáoit az jobbágy Helyeknek voltához o Minemiu<ége'hez köllelik vzabni "

4

8. Tehát meghatározta az egy jobbágytelekhez tartozó belső telek (házhely, udvar, szérűs- és veteményeskert), szántó és rét nagyságát. A szántó és a rét mennyiségét a földminőségtől függően 5, illetve 5 osztályba sorolta. A szántóterület nagysága így 16 és 40 hold között, a rété pedig 6-22 kaszás rét között változott. Az irtásokat a földesúr nem vehette el a jobbágyoktól, a telki földbe sem számíthatta, csak ha az ellenértékét megfizette a jobbágyoknak. A pátens szabályozta a közös legelő használatát, korlátozott erdőhasználatot (faizás és makkoltatás) engedélyezett. A bork imérés haszonvétele a jobbágyot és a földesurat egyaránt megillette. Szent Mihálytól Szent György napjáig a paraszt mérhette ki borát. Ahol a jobbágynak nem volt szőlője, karácsonyig bírta ezt a jogot; „... törvényevven az Bor korcoma coak egy fertály evztendeig illetne' a falut, határjokban vzöllejek nem le've'n,... ""

I

9. Ha e meghatározott idő után kimérésen kapták, megbüntették a „kurtakocsmát' működtetőt. A pátens ezután a löldesúrnak járó munka-, termény-, és pénzjáradék mennyiségét határozta meg. Egy egész telek után heti egy nap igás vagy két nap kézi robot járt, négy egész telek után egy hosszú46 Az uralkodó lő célja volt, hogy megtelelő mennyiségű, jobb minőségű élelemmel és nyersanyaggal lássa el az örökös tartományokat. Ezt szolgálták az erdővédelemmel, méhészettel, lótenyésztéssel, birkatartással, selyemhernyó tenyésztéssel kapcsolatos rendeletek kiadásai, a dohány és burgonya termesztés szorgalmazása. 47 Ez a telkiföldet, a házhely után járó földet jelentette. 48 Részlet az urbárium első mondatából. 49 Contractus Urbarialis Possessionis Dunakeszi. 1770. GVM Levéltár 2/f.