Czeglédi Noémi - Fábián Balázs: „Birodalmam alatt…” (Gróf Graojalkovich Antal) Gödöllő mezőváros élete a 18. században (Gödöllői Múzeumi Füzetek 12. Gödöllői Városi Múzeum, 2011)
Czeglédi Noémi – Fábián Babízo: Fejezetek Gödöllő 18. századi fejlődéséből
lágviszonylatban is az egyik legrégibb és legáltalánosabb falazási technika. A magyar népi építészetben is komoly múlttal rendelkezik. Sok esetben még a 18—19. században is emeltek templomokat és középületeket ilyen falazattal. 2 3 A Gödöllőn épült házak tetőszerkezetének mestergerendáját ágasfás szelemen tartotta. A szelemenes tetőszerkezetnél a tető és a tető fedésére használt anyag súlyát a tartókkal alátámasztott, a tető egész gerincén végigfutó gerenda, a szelemen tartja. Erre támaszkodnak a szarufák. A szelemen alátámasztásának szempontjából három szerkezetet különíthetünk el, a szelemen hosszúágassal, a szelemen félágassal és a szelemen ollóágassal. Gödöllőn ezek közül az első, a hosszúágas szelemen volt a jellemző. Ebben az esetben az épülő lakóház elejére és végére a falakon kívül egy 5-6 méter hosszú erős gerendát ástak a földbe, melynek a tetején egy elágazás volt. Ezt a hosszú és erős gerendát hívták ágasnak. Ezek tartották a rájuk emelt faszögekkel rögzített gerendát, a szelement. Ezt a tető alátámasztást többnyire a gyengébb teherbírású (alak — mint például a sövényfal — esetében használták rendszeresen. 2 0 A gödöli ői házak fedésére ekkor ugyanúgy, mint a későbbi időben szalmát használtak. A szalma, mint tetőfedő anyag, a gabonatermesztés fellendülésével terjedt el hazánkban, valószínűleg a 12—13. században. Ettől kezdődően ez az alapanyag nagy mennyiségben mindenhol rendelkezésre állt. Az országban a szalmatető több változatát is elkülöníthetjük. Azt, hogy ezek közül melyik lehetett elterjedve, pontosan nem tudjuk. Az biztos, hogy a 19. század végén még sok lakóháznál ez volt az általános, erről fotók is készültek. Ezek alapján következtethetünk a 18. századi tetők milyenségére. Gödöllőn valószínűleg a taposott szalmatetőt vagy a felvert zsúptetőt alkalmazták. A taposott szalmatetőnél a tetőlécekbe gereblyeszerűen fogakat, faszögeket vertek, melyek megakadályozták a szalma lecsúszását. Az összetört, tehát kinyomtatott gabona szalmáját csomókba rakták és (elhordták a tetőre, az alsó sornál kezdve és csigavonalban haladva fölfelé, erősen a lécek közé taposták. Az így kapott tető 40-50 cm vastag volt, vastagsága és tö23 Balassa, 1997. I 14. p. 24 Balassa, 1997. 124-125. pp.
