G. Merva Mária (szerk.): A Mariabesnyői Mária Múzeum - kiállítási katalógus (Gödöllői Múzeumi Füzetek 10. Gödöllői Városi Múzeum, 2009)
Kerny Terézia: „MAGYAROK NAGYHATALMÚ SZÓSZÓLÓJA"
65 mi alapítását is, amelyet „Zellben épített fel szép és csodás munkával a Boldogságos Szűz tiszteletére, megfelelően és gazdagon megajándékozta, és az istentisztelethez értékes használati tárgyakkal, vázákkal, kelyhekkel, könyvekkel és különféle miseruhákkal, valamint egy színaranyból való kehellyel ékesítette fel." 2 2 A magyar szentek és Szűz Mária tiszteletének összefonódása különösen jól megragadható a váradi székesegyház és a székesfehérvári prépostsági templom támogatásában. Váradon e köré egy helyi legenda is társult: amikor 1345-ben, Gyertyaszentelő Boldogasszony napja körül Lackfi András a tatárok ellen támadt, a reménytelen és kilátástalan helyzetben Szűz Mária és Szent László segítette győzelemre a székely sereget. 2 3 I. Lajos uralkodása idején több új típus jelent meg Szűz Mária ikonográfiájában. Ezek közé tartoztak az elsősorban uralkodói reprezentációt szolgáló, Bizáncból, illetve Velencéből származó ikonok, melyeket Aachenbe és Mariazellbe ajándékozott. Herceg Esterházy Pál föntebb idézett művében közölte azt az adatot, miszerint a király a Bars vármegyei Újbánya (Königsberg, ma: Nova Bana, Szlovák Köztársaság) plébániatemplomába a XIV. század végén „egy szép Mária-képet helyezett el, ki is sok csodákkal tündöklött" egészen a reformációig. 2 3 Ez a kegykép, gyaníthatóan, a föntiekhez hasonló jellegű ikon lehetett. Figyelemreméltóak a középkori Újbánya búcsújárásáról írt sorai is, azzal a hiedelemmel, hogy a város bányái csupán addig bővelkednek ezüstben és aranyban, amíg tisztelik Szűz Máriát. Alighanem Lajos donációjával és a helybeli máriás hagyományokkal állhat összefüggésben a város legnagyobb, a Magyar Nemzeti Múzeum állandó kiállításán látható pecsétnyomója is. 2 5 Első ismert, zöld színű viaszba ágyazott lenyo22 Chronicon de Ludovico rege. (17. jegyzetben i. m.) [caput 175] Kiadása: THUROCZ 1985. (17. jegyzetben i. M.) 184. Magyar nyelvű fordítása: KÜKÜLLEI JÁNOS: Lajos király krónikája. Fordította, az utószót és a jegyzeteket írta KRISTÓ GYULA. Budapest, 2000. 35. (Millenniumi Magyar Történelem. Források) 23 A Névtelen szerző által közölt mirákulumot az 1479-ben írt Dubniczi Krónika (Chronicon Dubnicense) őrizte meg. (Budapest, Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára, Cod. Lat. 165. Folio 74 verso - 75 rekt 0 [caput 8-9]) Kiadása: Chronicon Dubnicense. Recensuit et praefatus est MATHIAS FLORIANUS. Quinqueecdesiis 1884, 143-167. (Históriáé Hungaricae fontes domestici I. Scriptores III.) Magyar nyelvű fordítása: NÉVTELEN SZERZŐ: Geszta Lajos királyról. Fordította, az utószót és a jegyzeteket írta Kristó Gyula. Budapest, 2000. 50-51. (Millenniumi Magyar Történelem. Források) DOMANOVSZKY SÁNDOR: A Dubniczi Krónika. I— III. Századok XXXIII. (1899) 226-256, 342-355, 411-451; KUMOROVITZ LAJOS BERNÁT: Chronicon Dubnicense. Kézirat. (Gödöllő, Premontrei Könyvtár. Kumorovitz Lajos Bernát-hagyatéka.) 24 ESTERHÁZY 1696. (5. jegyzetben i. m.) 234-235. A templomot a XVIII. században az új telepesek barokk stílusban újjáépítették. Szűz Mária születését ábrázoló főoltárát 1725-ben emelték. Újbánya búcsújáró kultusza még a XIX. században is eleven volt. IPOLYVÖLGYI NÉMETH J. KRIZOSZTOM: Búcsújárók könyve. Balassagyarmat, 1991. 284-285; BÁLINT SÁNDOR - BARNA GÁBOR: Búcsújáró magyarok. A magyarországi búcsújárás története és néprajza. Szerkesztette VARGA ZSUZSA. Budapest, 1994.75-76. 25 Szerencsésen megmaradt három XIV. századi ezüst pecsétnyomóját a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Tára őrzi. A legnagyobb ltsz.: Cim. saec. I. V. 4.
