G. Merva Mária (szerk.): A Mariabesnyői Mária Múzeum - kiállítási katalógus (Gödöllői Múzeumi Füzetek 10. Gödöllői Városi Múzeum, 2009)

Kerny Terézia: A KAPUCINUS REND MŰKÖDÉSE ÉS ÉPÍTÉSZETE MAGYARORSZÁGON

13 gazdasági, iskolai, hadi célokra igyekeztek hasznosítani az igényeknek megfelelően.

5 Az abolíció menetét a Magyar Országos Levéltárban őrzött rendfeloszlatási jegyzőkönyvek alapján lehet rekonstruálni.

6 A fölvett leltárokban, ha elnagyoltan is, de tételszerűen felsorolták a kolostorok berendezési és fölszerelési tárgyait. Áttekintve e kapucinus templomok ma is meglévő igényes berendezését, paramentumait és klenódiumait, illetve a ma már csupán ezekből a lajstromokból ismert alkotásokat, világosan kiderül, hogy a fölvett darabok korántsem tükrözik azt a puritán szellemiséget, mint építészetük. A rend vezetői jeles mestereket hivattak berendezési, fölszerelési tárgyaik elkészíttetésére, de gyakran előfordult, hogy saját tagjaik közül kerültek ki az alkotók, mint például a bécsi születésű Baumgartner (Johannes) Norbert (17101773), aki a római és bécsi kapucinus templomokban végzett megrendelései után Mórott és Besnyőn dolgozott.

7 A kapucinus építészet általános jellemzői A kapucinusok kolostoregyütteseinek építészeti sajátosságait alapvetően a rend szegénységi fogadalma, puritán életvitele határozta meg, mondhatni ennek a rendkívül szigorú szabályzatnak volt teljesen alárendelve, amely kikötötte, hogy az épületegyüttes a településeken kívül, de azoktól azért nem messze épüljön fel, hogy az eredetileg más célra használt épületek csak akkor alakíthatók át, ha megfelelnek az előírásoknak. A regula előírta, hogy a templomok legyenek kicsik és szegényesek, de áhítatkeltők és tiszták, egyetlen kicsiny, százötven fontos haranggal. A harangot a huszártoronyban helyezték el. A cellák kilenc arasznál nem lehetnek hosszabbak és szélesebbek, tíznél magasabbak. Ajtajaik méretét is meghatározták és a cellákon csupán egyetlen ablak lehetett. Korlátozták a folyosók szélességét és az épület magasságát (az egységesség érdekében a használható arasz felét a regulákban ki is nyomtatták). A puritán építési előírások betartását a provinciálisnak és a rendtartomány négy legalkalmasabb és legbuzgóbb tagjának kellett ellenőrizni, a terveket összehasonlítani és aláírásukkal hitelesíteni: az épületnek tehát a szegények kunyhóihoz kellett hasonlítaniuk és »> tézmények csökkenésének mértéke százharminckilenc rendház volt. Részletesen: WELLADICS MÁRTA: A II. József korabeli szerzetesrendi abolíció statisztikája (1782-1847). Századok 133. (1999) 259-278; WELLADICS MÁRTA: A szerzetes rendházak felszámolása II. József korában. Egyháztörténeti Szemle II. (2001/1.) 3-42. 5 WELLADICS MÁRTA: A templom- és kolostorépületek hasznosítása II. József szekularizációs rendeletei után (1782-1830). Ars Hungarica XXV. (1997) 345-352. 6 Budapest, Magyar Országos Levéltár. C szekció, C 103 (Inventarien der in Ungarn aufgelassenem Klöster) 7 SZÁNTÓ IVÁN: Die Kunst Johann Norbert Baumgartner (1710-1773). Acta Históriáé Artium XLV. (2004)47-108.