Réti (Lantos) László: Gödöllő közállapotai és a helyi gazdaság a két világháború között 1. A kisipar (Gödöllői Múzeumi Füzetek 9. Gödöllői Városi Múzeum, 2007)

I GAZDASÁGRÓL, TÁRSADALOMRÓL, KÖZÉLETRŐL - 1/1 KÖZSÉGGAZDASÁG, KÖZSÉGGAZDÁLKODÁS

10 Polgári Takarékpénztár Rt. 1905-től 1937. június 30-ig regnált, ekkortól a Gödöllő Takarékpénztárral fuzionált. A termelési tényezők között - mai kifejezéssel mondva - a humán erőforrás, a munkaerő számát és más ismérveit tekintve korrelált a korabeli viszonyokkal, nem akadályozta a gazdaság működését. Nem ismerünk forrást, amely a gazdasággal összefüggésben „hiányként" szólna akár abszolút, akár konjunkturális vagy strukturális összefüggésben az „emberi tényezőről", nagyságáról, képzettségéről, szakmai szerkezetéről. Ellenben bőségesen vannak adataink arról, hogy a helység lakosságának reproduktivitása és természetes szaporodási mutatója, valamint a népességmozgalom mérlege pozitívan alakult. A mindenféle változásra (időszakunk közismert nemzeti, társadalmi és emberi drámáira pedig különösen) szenzibilis népesedési folyamatok mérhető eredményei szerint Gödöllő lakossága lassuló ütemben, de permanensen nőtt: 1941-ben már 11825 főt regisztráltak. A községet, közigazgatási státuszát nézve „nagyközséget", amely egyben a róla elnevezett járás székhelye is volt, 1867 körül még 3 661-en, 1930-ban pedig már 11258-an lakták. Nagyságrendekkel, az 1940-es évek elejétől kivált szembeszökően nőtt, az 1932-beli 220-ról és az 1938-ban volt 377-ről 1943-ra 608 főre emelkedett a Gödöllőn született csecsemők száma. Ezzel szemben a településen 1931-ben 193-an, a legtöbben 1940-ben, 189-en haltak el. A kedvező gödöllői - születési - népességmutatók azonban nem az országos trenddel ellenkező mozgásirányról szólnak. Hanem arról, hogy a nagyközség „egészségügyi mintajárás" státuszához illő szülőotthonában világra jötteket itt is anyakönyvezték. (Gödöllőn is visszaesett ui. a házasodási és a szülési hajlandóság.) Gödöllő lakossága migrációs nyereségből is gyarapodott. AII. világháború történései, emberi drámái, s a menekülthullámok jelentős, a helyi hivatalok által mintegy 1 600 főre becsült embertömeget sodortak a községbe. 1944 decemberében azután már Gödöllőn is kitették - képletesen szólva - a „megtelt" feliratú táblát. A történelmi körülmények alkalmatlanok voltak arra, hogy a migránsok az ekkorra már szétzilált gazdaság - pl. a munkapiac - aktív szereplőjévé váljanak. A gödöllői gazdaság munkaerő-tartalékkal is számolhatott. A gazdaságilag aktív munkavállalásra képes népesség száma ui. majd duplája volt az effektív keresőkének. A helyi gazdaságban azzal együtt sem jelentkezett munkaerőhiány, hogy a község népmozgalmi főkönyvének veszteség rovatát szomorú tételek is terhelték. Mindazokról van szó, akiket a zord idők sodortak el - bármiért is - a helységből. A zsidóság deportálásával a község polgáriasultabb lakosságának egy - a gazdaságban tradicionálisan aktív szerepet vitt - része veszett el. Egyféle ismeret- és tapasztalatvagyon is elenyészett, és végletesen sérült a hirdetett értékrend erkölcsi és etikai fundamentuma. A gazdaság életben tartásában jelentős szerepe volt a lakosság egyes, viszonylag fizetőképes fogyasztói csoportjainak. Művészekről, tanárokról, katonatisztekről, jobban szituált nyugdíjasokról - a „betelepülőkről", továbbá a diákokról (csupán a premontreieknél 550 fiatal tanult), csendőrökről, rendőrökről, kirándulókról, nyaralókról, turistákról stb. hosszabb-rövidebb ideig a községben tartózkodókról van szó. Külön „kategória" volt a "vendégeké". A korszak vezető politikusait, közéleti személyiségeit, is-