Réti (Lantos) László: Gödöllő közállapotai és a helyi gazdaság a két világháború között 1. A kisipar (Gödöllői Múzeumi Füzetek 9. Gödöllői Városi Múzeum, 2007)

I GAZDASÁGRÓL, TÁRSADALOMRÓL, KÖZÉLETRŐL - 1/1 KÖZSÉGGAZDASÁG, KÖZSÉGGAZDÁLKODÁS

9 mert és kevésbé ismert mozgalmi aktivistáit stb. sorolhatjuk ide. A betelepülők, az itt tartózkodók, a vendégek szerény, viszonylag kiszámítható, sokaknak: kisiparosoknak, kiskereskedőknek az egzisztenciális biztonság minimumát ígérő fizetőképes keresletet jelentettek. Piaci szempontból e fogyasztói réteg jeles, kiszámítható szereplője volt a helyi, túlnyomóan humán, elsősorban jogász képzettségű-műveltségű értelmiség. A tárgyalt negyedszázad alatt a község gazdasága - időszakonként változó intenzitással - „takarékon" működött, egészében stagnált - végső soron tényleg a hazai (s a helyi) kapitalizmus fejletlenségétől, s nem kevésbé a gazdasági-társadalmi uralmi viszonyok (helyi „sajátosságokkal" súlyosbított) következményeitől szenvedett. „Alulfejlett" volt, a szabad munkaerő jelentős részét nem tudta hasznosítani, nőtt az ellátatlanok, a közsegítségre szorulók száma. Gödöllő vagyona ingóságokból (tűzoltó felszerelésekből, hivatali berendezésekből) és ingatlanokból (épületekből: községháza, iskolák, stb.) állt - könyvértéke 203 ezer (1932), fél évtized múltán már 724 ezer P-re rúgott (1937). A község „üzemeléséhez" a bevételek és a kiadások tervezésére, azaz költségvetésre, gazdálkodásra volt szükség. E tekintetben a község életének alapdokumentuma, a költségvetés, magán viselte keletkezési idejének tulajdonképpeni képét és lenyomatát. Eligazító hitelességgel tükrözte a helyi gazdaság mérhető mutatóit, szereplőinek társadalmi és gazdasági szemléletét, hozzáértését, vezetőinek kvalitását, felelősségét, s bizonyos értelemben a településgazdaság sorsát illető szándékait is. A község évi költségvetését 63 tagú, választottakból, delegáltakból és virilisekből alakított döntéshozó fórum, képviselő-testület fogadta el: nyolc fejezetre tagolt dokumentum volt.

2 A legfontosabb bevételi forrás, az adó, 1932-ben 462 ezer P-t tett ki. Egyenes adóból 328 ezer, hús-és borfogyasztási adóból 40 ezer, forgalmi adóból pedig 94 ezer P bevétele volt a községnek. A jövedelemfüggően kivetett adóterhek polarizáltságát demonstrálja, hogy az összes adóbevételek 6,1 %-t, mintegy 26-27 ezer P-t az a 21 fős virilis csoport fizette, akik közül 1 főre mintegy 1330 adó P esett, 31,7-szer több, mint egy „statisztikai átlag" adózó gödöllőire (akire 41 P jutott). A virilisek természetesen csak a helyi gazdaságban, egy meghatározott, konkrét időben és közegben voltak „élszereplők", és amúgy sem alkottak monolit társadalmi tömböt.

3 Jövedelemkondícióik is igen különbözőek voltak, s azok mértéke alapján sorolták őket adózó csoportokba, ún. „adóalapokba" („tartományokba"). így meglehetősen árnyalt, differenciált képet alkothattak (ti. az adózók) a község eme szereplőinek, jól prosperáló részének jövedelméről, a jövedelmek - nevesített - „töredezettségéről", különbözőségéről. Információkat kaptak arról is, hogy melyek a legjövedelmezőbb foglalkozások, s ezek gyakorlóinak milyen a presztízse a gödöllői közéletben. Idevonatkozó (az 1932-1938 közötti időszakból részletesebb, majd pedig 1944-ig erősen szórványos) adataink szerint 1932-ben a legtöbb adó 4866 P volt, és ennyit csak egy virilis fizetett. 1937-ben (a gazdaság állapotát mutatva) 2 128 P volt az „adóplafon". 1938-39-ben viszont az első adósávba soroltak adóalapja (a beköszönő fegyverkezési konjunktúra