Réti (Lantos) László: Gödöllő közállapotai és a helyi gazdaság a két világháború között 1. A kisipar (Gödöllői Múzeumi Füzetek 9. Gödöllői Városi Múzeum, 2007)

FÜGGELÉK - EGYÉN ÉS POLGÁROSODÁS Gödöllői adalék a hazai polgárosultság 20. századi sajátosságaihoz

79 FÜGGELÉK EGYÉN ÉS POLGÁROSODÁS GÖDÖLLŐI ADALÉK A HAZAI POLGÁROSULTSÁG 20. SZÁZADI SAJÁTOSSÁGAIHOZ 1. PROLÓGUS. CÉLOK ÉS GONDOK Gödöllő két világháború közötti gazdaságának, iparának, kereskedelmének, pénz- és hitelügyeinek kutatása során került látókörünkbe a településgazdaság társadalmi, intellektuális környezetének egyik meghatározó tényezője, a helyi közélet és közgondolkodás. E téren, a szubjektív tényezők között, jellegzetes „színfolt" volt Hovhannesian Eghia, helyi ügyvéd. Jogi diplomáját a budapesti egyetemen szerezte. Személyisége, közéleti munkássága és pályaíve, az ide kapcsolható események, történések sora „különös", egyben-másban extrémnek is nevezhető jelenség-együttest mutat. Erről a közép-keleteurópai, és felismerhetően magyar „anyajegyeket" viselő Hovhannesian paradigmáról írunk - ismereteink szerint - elsőként, döntően primér források alapján - vázlatosan. A sokféle, dolgozatunkban áttekintett nyomorúságtól sújtott hazai viszonyokkal összefüggésben szólunk a Hovhannesian-jelenség mibenlétéről, történelmi, társadalmi meghatározottságáról, személyi feltételéről, tartalmi, formai és alkalmazási (módszerbeli) jellemzőiről. Vizsgáljuk, hogy mi volt sikereinek titka, egy hosszú ideig a kigondolóját igazolni látszó (minden ízében, morális szempontból is erősen vitatható, pragmatikus, a tettekben feltáruló) életszemléletnek és életvezetésnek, ennek az egyszemélyes programnak. Amely (részben a történelmi determinációk, részben az eleve hibás premisszái és következtetései miatt) végül is csapdává alakult, s a fegyverek mondtak róla, meg a hozzá tartozott világról megfellebbezhetetlen kritikát. Dolgozatunkban Hovhannesian Eghiáról lesz szó, az ügyvédről, aki 34 évig élt és dolgozott Gödöllőn. A szürke hétköznapiságból, részben adottságai és tehetsége, részben elismeréssel, de erős kritikával is jogosan illethető teljesítménye, nem kevésbé pedig szerencséje révén emelkedett ki. Hovhannesian személyiségében, tetteiben, és sorsában sok a „különösnek" mondható ismérv. Olyan fogalmat, terminológiát nehéz találni, amely pontosan, tömören fejezné ki azt a tartalmi és hangulati gazdagságot, amit a - mondjuk így - Hovhannesian-jelenség hordoz, s egyben szimbolizál. Leírására tehát mint tartalomárnyaló stílusváltozatokat használjuk a „jelenség", az „effektus", a „tünetegyüttes", vagy a „paradigma" stb. kifejezéseket.