Réti (Lantos) László: Gödöllő közállapotai és a helyi gazdaság a két világháború között 1. A kisipar (Gödöllői Múzeumi Füzetek 9. Gödöllői Városi Múzeum, 2007)

FÜGGELÉK - EGYÉN ÉS POLGÁROSODÁS Gödöllői adalék a hazai polgárosultság 20. századi sajátosságaihoz

80 2. HÁTTÉRVÁZLAT Hovhannesian olyan időben élt és tevékenykedett Gödöllőn, amikor a magyar társadalom szenvedett a befejezetlen, torzóban maradt modernizáció és polgárosodás következményeitől, leginkább attól az alaphelyzettől, amely úgy jött létre, hogy messze távolodott, elszakadt egymástól e két folyamat. A társadalom döntő többségének esélye sem volt, hogy cselekvő részese, sorsát maga alakító szereplője legyen a nagy átalakulásnak. Olyan szignifikáns kelet-európai szimptóma ez, amelyből a társadalmi ellentmondások és feszültségek egész sora származott. A modernitásban kialakult a már korszerű ismerettel bíró diplomások számos csoportja, miközben a magán- és a közéletben még virulensek voltak a feudális, rendi hagyományok. Az egzisztenciálisan amúgy is sérülékeny, kiszolgáltatott, szoros függésben tartott értelmiség funkcióiban kötődött a polgárihoz, a mentalitás, a szemlélet, a szokások és a magatartási normák terén az önmagát már meghaladott tradíciókhoz is kényszerült igazodni. Ráadásul az első világháború nyomán a végletekig kiéleződött feszültségek súlyos társadalmi konfliktusokat generáltak (egész Európában), s Magyarországon forradalmakba torkolltak. A nemzeti dráma Trianonnal nemzeti tragédiává súlyosodott. A modernizáció vonulata megtört. A polgárosodás addigi útja elzáródott. Eltérő erejű és „előjelű" (eszményű) radikalizmusok ácsolták a „vádlottak" padját. Oda került, gyanús lett ilyen-olyan megszorításokkal a tőke, a polgár, s vele minden, ami polgári. Az értékek élére a nemzeti érzület került. Nagy kérdés volt, milyen alakban stabilizálódnak a képlékeny viszonyok, milyen irányt vesznek az események és folyamatok. Kivált, mert a két világháború között már nem csak a modernizáció és a polgárosodás között keletkezett objektív természetű szakadás, hanem mesterségesen előhívott és élezett, szakadékká mélyített konfliktust generáltak a modern, a polgári és a (velük szembeállított) nemzeti között is. A struktúrák ideologikus érvekkel „indokolt" erőszakos átrendezése 1938-tól új módon vetette fel a kérdést. A polgári értékrend durva, Magyarország második világháborúba való belépésétől pedig egyre brutálisabb megsértése, a magyar alkotmányosság teljes annullálása, a létezett, kelet-európai értelemben véve „organikusan" kialakult polgárság egy hátrányosan megkülönböztetett részének fizikai likvidálása, reálissá tette a veszélyt: történetileg hosszabb időre elzáródhat az amúgy is csenevész polgárosodás útja, megszakadhat kontinuitása. 3. A GÖDÖLLŐI SZÍN Hovhannesian otthonosan Gödöllőn mozgott, ez a település lett lakhelye és közéleti hajléka. A hely, a tér tehát, amit - metaforikusán szólva - „betáncolt", az a gödöllői, s a gödöllői járási „parkett" volt, amely kijelölte viszonylagos szuverenitásának határait is. Ebben a térben, s a két világháború közötti időben játszódtak az általunk (nagy súllyal